Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - A kép rögzítése (Bácskái Sándor beszélgetése Kincses Károly fotómuzeológussal)
Egy nyugat-európai fotós annyi pénzt kap egy jó riportért, hogy abból egy évig megél. S azt az egy évet nem azzal tölti, hogy sütteti a hasát a nappal vagy szalad a nők után, hanem földolgoz egy új témát, körüljárja, fölkészül belőle, többször is elmegy a helyszínre. Ezzel szemben nálunk az a fotóriporteri gyakorlat, hogy a fotós reggel megtudja, hogy tízre el kell mennie egy erőmű átadására, kiszalad, lefényképez néhány kézfogást, beszalad a szerkesztőségbe, előhívatja a képeket és azt leadják a délutáni vagy a másnapi lapban. Ebből nem lesz eredmény, munka nélkül nem lehet sikert elérni — hacsak nincs valakinek óriási szerencséje. Ez el is igényteleníti a fotósokat. Meg kell nézni a magyar sajtófotó kiállítást, vajon a több száz kiállított képből hány olyan van, amelyik jövőre is fénykép lesz, ami akkor is érdekes lesz, amikor már elmúlik a téma aktualitása. Nem sok. Az a kert, amelyikbe magot szórnak, de a földet nem munkálják meg előtte, nem fog teremni, csak gyomot. Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, föl kell szántani, meg kell trágyázni, locsolni, kapálni, a növényt meg kell metszeni, és csak a gyümölcsöt szabad leszakítani. Magyarországon nem trágyáznak, nem kapálnak, nem locsolnak, viszont már a csírát is letépik, nem érdekes, hogy az abban lévő lehetőség még nem teljesedett ki. — Mi ennek az oka? — Elsősorban a hozzáállás. Ha a riporter ilyen képekért is megkapja a pénzét, akkor minek ölne bele több munkát? Hiányzik az igényesség, olyan képet is kiadnak a kezükből, amit nem tartanak jónak. Volt olyan fényképész, aki kirándulást tett a sajtófotó területére, igényes fotográfus volt és úgy gondolta, hogy ő riporterként sem ad le bármilyen képet. Belefáradt a küzdelembe, nem találta meg a helyét; a struktúra nem úgy van fölépítve, hogy értékes fotográfiák létrejöhessenek. A riportfényképezés analógiáján keresztül beszélhetnénk a reklám-, a természet- és a művészfotó gondjairól is. Egy fénykép nem annyi, hogy a gép csuklik egyet és kész a kép, hanem az ember fejétől függ minden, ami a képen lesz — ezért a problémák is elsősorban a fejekben vannak, nem a gépben és nem a nyersanyagban. De ez meg már nem csupán a magyar fotográfia problémája, azt hiszem. Helmar Lerski: Mosónő 94
