Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon
(Hadd jegyezzük meg: a szovjet kormány 1958 nyarán komolyan foglalkozott a keleteurópai népi demokratikus államokban levő szovjet csapatok kivonásának kérdésével. Ez a katonapolitikai elgondolás szigorúan beilleszkedett abba a folyamatba, amelynek során a Varsói Szerződésben részt vevő államok fegyveres erőit — Magyarország kivételével — 1958-ban összesen 419 000 fővel, ebből a Szovjetunióét 300 000 fővel csökkentették, így Romániából például 1958 nyarán kivonták az összes szovjet csapatokat, ahogy a Magyarország területén levő hadseregcsoportból is ekkor egy hadosztályt visszarendeltek a Szovjetunióba. Ezek az intézkedések részben a szovjet népgazdaság megromlott helyzetével, részben pedig a szovjet vezetésnek a kelet—nyugati politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvéseivel hozhatók összefüggésbe.) Az 1959-et követő évtizedekben a szovjet csapatok — „az ideiglenesek”, ahogy a nép őket hívta —, hosszú távon berendezkedtek Magyarországon. Laktanyavárosok épültek, öröklakásokat emeltek tisztjeik számára, gyakorlópályák, föld alatti bunkerok, repülőterek és egyéb katonai berendezések jelezték jelenlétüket magyar földön. Környezetük magyarjai az idők folyamán amolyan semleges, sem barát sem ellenség viszonyt alakítottak ki a katonáikkal. Titokban üzleteltek is velük. Igazi barátság azonban soha nem született. A pártállam, de maga az MSZMP vezetősége is igyekezett minél kevesebbet beszélni vagy foglalkozni az „ideiglenesekkel”. Néha-néha — politikai kampányként — megjelentettek róluk egy-egy újságcikket, amelyben igyekeztek emberi közelségbe hozni a magyar- országi szovjet bázisokon szolgálatot teljesítők mindennapját, a „béke védelmében”. Ilyenkor a figyelmes újságolvasó meglepő tényekről értesülhetett. Például arról, hogy a „kiskatonák” magyarországi életrendje, kiképzése szigorúan a moszkvai központi időszámítás szerint (tehát a magyarországitól kétórás eltéréssel) folyik, és ezek a katonák hazánkban lényegében úgy élnek, mintha egy szovjet helyőrségben valahol Kazahsztánban vagy az Ural mögött lennének. A katonai bázisokon a szovjet tiszti családok részére iskolák léteznek; a kantinokban az áruért rubellel fizetnek, és eltávozás a helyőrségből csak tiszteknek jár ki. Ritka az eset, amikor a „kiskatona” kétéves magyarországi szolgálata során hazautazhat meglátogatni családját. A szovjet „Déli Hadseregcsoport” magyarországi jelenléte a nyolcvanas évek derekán is megmaradt valamiféle tabunak. A pártállam illetékesei 1985 után — amikor a hatalom sáncain belül lassan védekezésre kellett berendezkedni — a sporadisan felbukkanó kérdésre, hogy mi is lesz a Magyarországon tartózkodó „ideiglenesekkel” a jövőben, sablon válaszokat adtak: „Amíg létezik az «agresszív* NATO, és Olaszországban amerikai rakétatámaszpontok vannak, Magyarországon is ittmaradnak a szovjet csapatok. Az európai katonai egyensúlyt nem lehet egyoldalúan megbontani.” Jóllehet, a múltban a pártállam illetékesei többször „ünnepélyesen” kijelentették, hogy a magyarországi szovjet csapatok nem rendelkeznek atomtöltetű rakétafegyverek felett — nemrég kiderült nyilvánosan is, hogy ezek az állítások (enyhén szólva) lóditások voltak. Porhintés a nép szemében. Igenis, Brezsnyev pártelnök uralma idején — 1970 elején — a szovjet „Déli Hadseregcsoport” rendelkezett magyar bázisain tömegpusztító atomfegyverekkel, amelyeknek tárolóhelyeit (és valószínűleg kilövőhelyeit is) NATO-körök- ben pontosan jegyezték. Ami viszont azt jelentette, hogy egy adott európai háborús konfliktus esetén Magyarország területe az első alkalom során atomtól szennyezett temetővé vált volna, hiszen egy háborúban mindkét egymással szembenálló fél „az első csapás” hadászati elvét igyekezett volna megvalósítani. A kivonulás A nagy kelet-európai politikai földrengés — az 1989-es esztendő — meghozta végre a „Déli Hadseregcsoport” megszűnését hazánkban. Ahogy megingott (az akkor már agyaglábon álló) pártállam hatalma, a demokratikus ellenzék és a sajtó azonnal feszegetni kezdte az „ideiglenesek” további magyarországi létének kérdését. Az MSZMP vezetősége, szov78
