Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök visszaemlékezése 1944. október 15-ére (Közzéteszi: Markó György)

Duklához — azonban sikerült a dolgot úgy kiegyensúlyozni, hogy ezekkel az 1. hadsereg kötelékében levő német hadosztályokat váltottam fel, amiáltal sikerült úgy alakítanom az

1. hadsereget, hogy [jól felszerelt] alakulatokból állott. Az 1. hadsereg volt az egyedüli, amelyik korszerűen felszerelt, tiszta magyar csapatokkal rendelkezett és az összes magyar hadseregek között a legnagyobb erőt képviselte. Ezért nagyon meg voltam nyugodva szökésem közben is, amikor azt hallottam, hogy Miklós az egész hadseregével átállott és ami a sajtóban és a rádióban közölve lett, hogy csak hatod-heted magával ment át, azt nyilas propagandának tekintettem. Sajnos az események azt igazolták, hogy tényleg csak a saját személyét és szűkebb környezetét mentette át. Amikor a Vörös Hadsereghez átkerült, minden eszközzel megpróbálta, hogy hadseregét a maga oldalára állítsa, ez azonban már nem ment. Ez előre látható is volt, mert a parancsnokainak egy része nem volt megbízható, továbbá közben beérkezett a hadseregparancsnokság átvétele céljából László Dezső altábornagy, aki a németeknek minden tekintetben lekötelezettje volt és sikerült neki a hadsereget teljesen német szellemben vezetni.

Még 5-e folyamán gépkocsin Bukarestbe utaztunk, 6-án a déli órákban pedig repülőgépen folytattuk utunkat Moszkva felé, azonban a kimondottan rossz időjárás miatt Odesz- szában kellett éjjelezni egy rendezés alatt álló szállodában, ahol a fűtési lehetőségektől eltekintve nagyon jól voltunk ellátva. Odesszából 7-én folytattuk az utunkat Moszkvába, ahová délután 4 óra körül érkeztünk meg.

JEGYZETEK

1 Szálasi Ferenc a nyilas mozgalom vezetője, 1944. október 16-tól miniszterelnök és államfő.

2 Horthy Miklós, 1920. március 1-től Magyarország kormányzója.

3 Helyesen dr. Edmund Veesenmayer: 1944. március 19-től Németország teljhatalmú birodalmi megbízottja, magyarországi követ.

4 A vezérkar főnöke előre be nem jelentett elutazása meglehetősen nagy zavarokat okozott hivatalában. Helyettese csak kora délutánra tudott választ adni az őt kereső kérdésekre. (Hadtörténelmi Levéltár — a továbbiakban HL, Békeelőkészítő csoport iratai — a továbbiakban Békééi., A/II/2., László Dezső vezérezredes önéletrajza, 1946. január 5.)

5 Azaz Horthy Miklós kormányzó.

6 Helyesen Károly király laktanya. A budapesti Budaörsi úton található épületegyüttest napjainkban Petőfi-laktanyának hívják.

7 A gépkocsiban utazott Vörös János feleségének unokahúga is. Dr. Tímár Jenőné a „Századunk” televíziós sorozathoz adott interjújában erre így emlékezik: „A Kamaraerdőnél egy katona meg akarta állítani a kocsit. Igazoltatás volt. Nagybátyám parancsára a sofőr gázt adott, és utánalőttek a kocsinak, el is találták, de szerencsére senki nem sérült meg.” (Bokor Péter: Zsákutca. Bp. 1985. RTV-Minerva, 234. o.)

8 Vattay Antal altábornagy, a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke és főhadsegéd. A különböző katonai beosztások megnevezésénél nagy segítségemre volt Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország (1919—1944) hadseregének felső vezetése. Adattár I—III. rész. — (Hadtörténeti Közlemények, 1984. 2. és 3., 1985. 2. számok.

9 Ibrányi Mihály altábornagy, az 1. huszár (korábban lovas) hadosztály parancsnoka és a huszárság felügyelője.

10 Vattay Antal emlékezete szerint az alábbi szavakkal búcsúzott a hadosztályparancsnoktól: „Remélem, tudja kötelességét. Azóta sem láttam Ibrányit, de a lovas hadosztályt sem.” (HL, Békééi., A/II/16., Vattay Antal altábornagy vallomása, 1946. július 7.)

11 A Faragho Gábor vezérezredes vezette magyar kormányküldöttség által Moszkvában 1944. október 11-én aláírt előzetes fegyverszüneti egyezményről van szó.

12 Az Északkelet-Kárpátokat védő 1. hadsereg parancsnoksága ekkor Huszton települt.

13 Más források szerint az értekezlet Szatmárnémetiben lett volna. (HL, Békééi., A/II/10., Kéri Kálmán vezérkari ezredes vallomása, 1945. június 20.) Egyéb visszaemlékezéseiben Vörös János is hol Szatmárnémetiről, hol Tasnádról írt. (Vő. Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet. Bp. 1981. Akadémia, 156. o.)

60