Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök visszaemlékezése 1944. október 15-ére (Közzéteszi: Markó György)
Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök visszaemlékezése 1944. október 15-ére Közzéteszi: Markó György • október 15-e története számtalan tanulmány témája volt már, szinte percre pontosan rekonstruálni lehet a kiugrási kísérlet eseményeit. Mégis a szenzáció erejével hathat a következő dokumentum: a történészszakma és a széles közvélemény számára eddig ismeretlen, most először publikált emlékiratrészlet. Szerzője a drámai nap egyik legvitatottabb főszereplője: Vörös János vezérezredes, a magyar királyi honvéd vezérkar főnöke. Vörös János 1891. március 23-án született Csabrendeken. A szőlőbirtokos apa fiait katonatisztnek szánta, így lett János 1907—1911 között a traiskircheni cs. és kir. tüzér hadapródiskola növendéke. Az ifjú zászlós először a közös hadsereg tisztje, de hamarosan átkerült az újonnan alakult honvéd tüzérségbe. Főhadnagyként vett részt az I. világháborúban. A tehetséges fiatal tiszt 1920—1921 között elvégezte a Hadiakadémiát, majd Szombathelyen, a 3. vegyesdandárnál szolgált beosztott vezérkari tisztként. 1931—1936 között harcászattanár volt a Hadiakadémián, ezt követően gyorsan haladt előre: vezérkari ezredes és a vezérkar 7/ö. (összeköttetés, azaz híradó) osztályának vezetője. 1941-ben már tábornok és a Szovjetunió ellen bevetett „gyorshadtest” 2. gépkocsizódandárát vezeti. Később a hadsereg felső vezetésében töltött be fontos beosztásokat. 1941. november 1-jétől hadműveleti csoportfőnök a vezérkari főnökségen, majd 1943. február 1-jétől anyagi főcsoportfőnök a Honvédelmi Minisztériumban. Ez év őszén all. hadtest parancsnoka lett, már nyugállományba helyezését tervezik, hogy Magyarország 1944. március 19-ei megszállása után német nyomásra végül a vezérkar élére neveztessék ki. Október 15-e után átszökött a szovjet hadsereghez, 1944. december 22.—1945. november 15. között az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere volt. 1946. február 21-éig még ő a vezérkar főnöke, ezt követően emlékiratai megírásának szentelte idejét. 1949. március 25-én azonban letartóztatták, koholt vádak alapján 1950. június 9-én életfogytig tartó fegyházra ítélték. (Tibor fia ugyanebben a perben 15 évi fegyházbüntetést kapott.) 1956-ban szabadult ki börtönéből, Balatonfüreden hunyt el 1968. július 23-án. Letartóztatásakor lefoglalták feljegyzéseit is és azokat az ellene indított eljárás vizsgálati anyagaihoz csatolták. A Belügyminisztérium Archívumában őrzött iratokra dr. Kutrucz Katalin hívta fel a figyelmemet — figyelmességét ez úton is köszönöm —, akivel együtt tagja voltam a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára életre hívott történész-jogász bizottságnak. Az 1945 decemberében keletkezett emlékirat egyedülállóan értékes forrás az 1944—1945-ös évek történéseinek jobb megértéséhez. A 139 oldalas gépelt kéziratból a továbbiakban közölt részlet témája a kiugrási kísérlet, majd Vörös János ezt követő kalandos menekülése, amelynek végén Kecskeméten jelentkezett a szovjet csapatoknál. Az eredeti szöveget betűhű formában közöltem, csak a nyilvánvaló helyesírási hibák kerültek kijavításra. A szövegben [ ] zárójelek közé kerültek az egyébként igen jól olvasható eredeti kéziratból a gépelés során kimaradt, de értelemszerűen oda tartozó részek. Az irat jelzete: BM Archívum, a Vörös János elleni vizsgálat anyagai, másolat a közzétevő birtokában. * * * 53
