Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Pintér Lajos: Cinkék, Bős-Nagymaros természetvédelmi táj (versek)
Pintér Lajos Cinkék Kora reggeli hangzavar: vérző hírek, gépágyú robbanás, kintről motorzúgás, zörej s kis női csukák. Fülelem: öreg bicikli megy el az ablakom előtt talán, e hangzavarban zene az is, ahogy fémesen csikordul a fék, a lánc. Kedvesem, alig tudom e millió hang közül kiválasztani e néhány külön hangot, ahogy csipp-csipp, csippcsiripp: cinkék röppennek téli kerten át. Mint a vérző táj centrumában nézd, megállnak épp itt e versben. Cinkék e békétlen világ fölött is. Átröppennek a házak fölött, hol gáz-álarcban ül a szerelem, átröppennek lakatra-zárt hét határ fölött, hol se ki, se be — csak a madár, csak a cinke. Elröppen, visszaszáll. Jön a tavasz már! — ezt kiáltja, torkaszakadtából dalolja e halk madár — jön a tavasz már! Lezárt határ, tonnás hó-görgeteg fölött kiált.
