Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Györe Balázs: „Volt már hatottuk” (regényrészlet)

Halottak napja. 1930. november 2. Volt már halottuk: ifjabb Witek Zsigmond, aki 1927. november 13-án halt meg Zalaegerszegen. 51 éves volt. A zalaegerszegi új temetőben temették el (19 tömb 606 III. ö). (A halotti anyakönyvi kivonatot 1954. március 31-én is kiállították, mert a családnak be kellett szereznie. Ebben olvasható: Vitek Zsigmond lakatossegéd foglalkozású, isaszegi lakos, Zalaegerszeg városban 1927. év nov. hó 13. napján meghalt. Szülei: Vitek Zsigmond, Kolhors Eleonóra. Házastársa: Válint Teréz. Kiállítva az 1952: 19. tvr. 11. §-a értelmében egy példányban, illetékmentesen.)

Első éjszakájuk az Erzsébet utcai házban. Együtt a család. Széles Géza a nyáron jött meg Amerikából. A lányának egy hatalmas babát hozott ajándékba. Ha lefektették, behunyta a szemét, ha felültették, kinyitotta. Sírni is tudott. A rákos- palotai vasútállomáson várták őt, aki még 1929-ben ment vissza Amerikába, egyedül, mert a házassága megromlott, és el akarta hagyni a családját. De nem tudta elhagyni. Leveleket írt, pénzt küldött haza, ha keveset is, de küldött. A család visszafogadta. Kimentek elé az állomásra. 1930 nyarán megvásárolták özvegy Hock Józsefné vegyeskereskedését a Tél utca és az Erzsébet utca sarkán. Az Erzsébet utca 17. alá a Széles család beköltözött 1930. november 1-én. Éjszaka különös zajra ébredtek. Nem is zaj volt, inkább duruzsolás, surrogás. A konyha felől hallatszott. Kimentek megnézni. Fölkapcsolták a lámpát. A konyhában hemzsegtek a csótányok. Egymás hátán tolongtak, futkostak. A bogarak okozták azt a furcsa hangot, ami behallatszott a szobákba. Anyám sírva fakadt. Félt. Később sem mert elaludni, hiába nyugtatgatták. Mindig maga előtt látta a csúnya bogarakat, ahogy hemzsegtek a konyhakövön. Az üzletből jöhettek át. Ki kellett irtani őket. Hosszú, fáradtságos munkával sikerült kipusztítani őket az üzletből és a lakásból is. Anyámnak tulajdonképpen ez volt a legelső élménye az Erzsébet utcai házban. Négy éves volt. Napokig nem tudta elfelejteni a csótányokat. Sírásra görbült a szája.

Őrzök egy téglát az Erzsébet utcai házból. Jóval a ház lebontása után téblábol- tam a helyszínen, nézelődtem. A földön heverő kacatok között fedeztem fel az aránylag épségben maradt téglát. A törmeléket már elszállították. Egy kis szemétkupac azonban még itt maradt. Letisztogattam a téglát és hazahoztam. A közepén látható a koronás magyar címer. A címertől balra egy nagy nyomtatott I betű, jobbra egy nagy K betű. Kitettem a szobába, jól látható helyre. Jól mutat.

(Anyámat szerettem volna fölköszönteni. Nem sikerült. Visszatettem a polcra, a helyére a ceruzát. Összepakolok. Nem tudom, jövök-e még az idén a csobánkai kertbe? Talán októberben, Teréz-napon, vízteleníteni.)

31