Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 2. szám - Buda Ferenc: Köszöntő szavak Csoóri Sándorhoz

Köszöntő szavak Csoóri Sándorhoz-i. yi ézem, elnézem 60 éves arcodat, Sándor: alig változtál valamit az utóbbi tíz, húsz, harminc esztendőben. Talán csak a szemed vált komorabbá, kiadatlanabbá.

Dehát ez csoda-e? Hisz volt mit virrasztanod a haza élösdi férgekkel nyüzsgő betegágya fölött — jobbára azok helyett is, akiknek ez hivatalból s jó pénzért lett volna kötelességük.

Fedezék mögé soha nem húzódva, fegyvertelenül s gyűlölködés nélkül hirdetted mindig az igazadat, mindnyájunk igazát. Közben a szörnyek szaporodtak, társak, barátok távoztak-fogyatkoztak, pusztult az ország.

Te pedig késnek, huroknak, fagynak kitakart torokkal jártad e kis haza aknamezőit, s biztos ujjal tapintottál reá mindenütt a bajra, a sajgó csontokra, zsigerekre, a sóval behintett sebekre.

Kell-e mondanom? A valódi vétkesek helyett Téged kárhoztattak mindannyiszor, s ellened való piszkos munkára egy-egy pribék mindenkor akadt.

Túlélted — túléltük ezt is. Lassacskán a dolgok valódi aránya is helyreigazodik, s az imént még fölibénk tornyosuló, héroszivá fölfújt figurák az eredeti méretüknél is törpébbre zsugorodnak. így talán okkal s joggal reménykedhetünk: Téged köszöntő szándékunkat ezúttal elkerüli a hatalom herélökése — nem úgy, mint tíz esztendeje.

Éltessen hát az Isten sokáig, Csoóri Sándor. E népnek, valahányunknak ezután is szükségünk lesz szép, okos szavadra, töprengő tekintetedre. A reményre.

49