Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Lehoczki Károly: Litvánia (vers)

Lehoczki Károly

Litvánia

Göröngyösen, összeköpdösve, amúgy szedett-vedetten, de állítólag szabadon előttünk térdel Vilnius.

Megáll a vonat s mert elnyomorít a bezártság nagyot szippantok a peronon az itteni levegőből, mely állítólag üde és szabad, mint maga Litvánia.

Szikrázón fényes a nap, minden okom megvan a derűre és az óriás falragasz hirdetheti, hogy „Igyéji Lényina zsivút i pobezsdájut” különösebben nem keserít.

Figyelem a pályaudvart.

Összevegyül a csönd és a nyüzsgés, mint kenyérbe mártott bicska.

Rajzik a nép, átkötözött batyuját cipeli, vonszolja maga mögött sok asszony, kiabál, sipít az idegen nyelven, töri magát előre.

A gyorsbüfénél állók, vagy negyvenen türelmesebbek.

VILNIUS

Szálkás, vörös betűk merednek a pályaudvar két végiben,

megkopott latin és cirill felírás szürke pala fölött, mintegy idézőjelbe rakva magát a várost. Mellettem orosz veteránok handabandáznak, hogy „elszakadás” meg „nyersanyag”,

„az orosz föderáció határai”, újságból jólismert fogalmakat köpködnek s hogy „hálátlanok”, „hányán haraptak fűbe itt”, ,jártassák csak a szájuk, azt lehet”.

Még nem indulunk, de visszaszállok.

Bámulom inkább a kerekeken