Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Költő László - Szentpéteri József: Adatok az avar asszimiláció kérdésköréhez
sírban paszta, dinnyemag- és ezüstfóliás rúdgyöngyök ovális bronz fülbevalóval, lapos orsókoronggal és klasszikus késő avar, esztergált csont tűtartóval együtt jelennek meg. A Karoling-kor régészeti leletanyagára jellemző, hogy a férfiak viseletéből eltűnik a veretes öv, sírjaikban csupán használati tárgyaikat (borotvákat, nyugati típusú, csapott hátú késeket, tűzköveket, csiholót) és néhány esetben fegyvereiket találjuk meg (nádlevél alakú vas lándzsahegyek nyolcszög és kerek keresztmetszetű köpűvel — 17. és 95. sír; balta — 177. sír.) A női sírok leleteinek jelentős részét alkotják az ékszerek, melyek zömét fiatal nők mellékleteiként találtuk meg. A megváltozott beszerzési lehetőségeknek megfelelően úgynevezett morva típusú, a Dalmát-tengerpartra és a Morva-medencére jellemző ékszerek jelennek meg. A nyakláncokat üvegből készített arany- és ezüstfóliás többtagú rúdgyön- gyökből (3. ábra, 6.) és „millefiori” gyöngyökből fűzik. A viselethez többek között szőlő- szem-csüngős (3. ábra 2.) és filigrán díszítésű (álgranulációs technikával készített) ezüst (3. ábra 3.) fülbevalók; egyszerű, vagy aranyozott bronz, sodrott drótból összeállított „pápaszemes” (3. ábra 4.) spirál csüngőjű, illetve gömbcsüngős drótékszerek (3. ábra 9, 10.); öntött, ónozott bronz fülbevalók (3. ábra 5.); bronzlemezből préselt, illetve ólomból öntött lunulák (3. ábra 8.); pajzs alakúan kiszélesedő fejű, poncolt mintájú lemezgyűrűk (3. ábra 7.); vas- és bronzfüles üveggombok tartoznak. Az eddig feltárt egyetlen klasszikus honfoglalás kori temetkezés a későavar lovasok csoportjában volt. Az elhunyt mellkasán két rombusz alakú nyílhegyet találtunk (3. ábra 13.), a vállához tett kengyel (3. ábra 12.) pedig — mivel lócsontok nem voltak a sírban — jelképes lovas temetkezésre enged következtetni. (A fej mellett lévő kengyel arra utalhat, hogy a férfi feje fából készült nyergén nyugodhatott. A másik kengyel hiányát a sír sekély volta magyarázhatja, ugyanis a talajművelés során kiszánthatták, mint ahogy a koponyát is megsértette az eke.) Megkockáztatható az a feltevés: nem lehet véletlen az a jelenség, hogy a magyar lovast az őt megillető temetőrészben, a korábbi népesség lovasai között hántolták el. A X. század közepén a helyi lakosság egyik rangos tagját temették el a dombtetőn (167. sír). Fegyverövén honfoglalás kori csat, s jelenleg még párhuzam nélkül álló, bronzból öntött bújtató volt, melyet frízszerűen elhelyezett állatfejekkel díszítettek (3. ábra 14,15.). A bújtatón levő nyúlványok későavar szíjvégeken lévő tartófülekre emlékeztetnek (vesd össze: 2. ábra 11.). A négyzetes mezőben ábrázolt jelenet ugyanakkor talán a korabeli Észak-Európa stílusköréhez tartozik. A hüvelyéből kihúzott kétélű kardot (3. ábra 11.) az elhunyt vállához helyezték. Ez a kardtípus a Karoling fegyvertár jellegzetes harci eszköze volt. A temető déli részén a kutatóárokban kerültek elő a honfoglaló magyar és az Árpád-kori köznép ékszereiként értékelhető leletek: pödrött végű hajkarikák (3. ábra 16.), lépcsős fejű poncolt gyűrűk (3. ábra 17.), sima bronz huzalkarperec, nyitott pántgyűrű (3. ábra 20.), és vastag huzalból készült karikaékszer (3. ábra 21.). A temető használatának végső idejéhez tartoznak a hordó alakú ezüstfóliás gyöngyök (3. ábra 18.), ezüst- és bronzlemezből készült füles gombok (3. ábra 19.). A 96. (kirabolt) női sírból származik az a bizánci mintára készült üveg- és kőberakásos arnyozott bronz gyöngyszem, amelynek párhuzamait XI—XII. századi dél-oroszországi kincsleletekből is ismerjük. (3. ábra 22.). Az egykori népesség temetkezési szokásaihoz mindvégig hozzátartozott az, hogy halottaikat étel- és italmelléklettel bocsátották a túlvilágra. Nőknél s férfiaknál egyaránt találtunk birka-, szarvasmarha- és szárnyascsontokat, tojáshéjmaradványokat. A sírmező kerámialeletei jól tükrözik az eddig három különböző korszakba sorolt régészeti horizontot: egyaránt megtaláljuk a késő avar kor kézzel formált, illetve korongolt, hullámvonaldíszes fekete színű és jó minőségű sárga edényeit, a polírozott felületű, vöröses-sárga úgynevezett frank palackokat és a kora Árpád-kori korongolt fazekakat. Az agyagból készülteken kívül vasabroncsos faedényeket (vödröt, sajtárt) is tettek a sírba. 76
