Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Költő László - Szentpéteri József: Adatok az avar asszimiláció kérdésköréhez
lyezkedő előkelő sírcsoportot módszeresen feldúlták. Az ásatás során megtaláltuk a korabeli rablóárkok, -gödrök nyomát, melyek aztán szinte pontosan mélyültek a leggazdagabb sírokba. Ebből arra lehet következtemi, hogy ezeknek a temetkezéseknek a rablás idején még feltétlenül lehetett a felszínen is látható jelük. Annál is inkább feltételezhetjük ezt, mert az egyik kiemelkedő gazdagságú sírban a rablók által eltávolított gerendaváz nyomait figyelhettük meg (352. sír). A kevésbé gazdag temetkezések között a dombháton csak szórványosan fordult elő sírdúlás, míg a mellékletekben szegény nyugati részen egyáltalán nem tapasztaltunk bolygatást. A feltárt sírok mintegy 2/3 része nem tartalmazott régészetileg értékelhető leletanyagot, azaz melléklet nélküli volt, vagy csak jellegtelen, közelebbi korszakhoz biztosan nem köthető használati tárgy került napvilágra belőlük. (Az 1. ábrán egyszerű vonalakkal jelölt sírok.) A griffes-indás késő avar népesség a mellékletek tanúsága szerint a VIII—IX. század fordulóján vette használatba temetkezés céljára a dombhátat. Az eddig megismert esetekben azonban csakis növényi motívummal (indákkal) díszítették bronzveretes öveiket. Egy-egy sírsor közepén három olyan férfi bolygatatlan sírját találtuk meg (40., 181., 259. sírok), akiknek derekát indás, „liliomdíszes”, pikkelymintás és poncolt-vésett hátterű, növényi motívumos öntött bronzveretekkel ékesített derékszíj övezte (2. ábra 2, 3, 5, 9, 12.) Ezek a veretek két övön ónozottak voltak. A fényesen csillogó vastag ónbevonat valószínűleg ezüstözésnek vagy egyenesen színezüstnek tűnhetett a távoli szemlélő számára. Mivel a veretek eredeti helyzetükben kerültek elő, rekonstruálhatjuk a díszövek szerkezetét. A többi felövezett személy esetében ezt a helyreállítást sajnos nem tudjuk elvégezni, mert sírjukat teljesen feldúlták. Ránkmaradt leleteik azonban tanúskodnak viselőjük egykori rangjáról. Ezt támasztja alá az is, hogy ezekbe a sírokba — szinte kivétel nélkül — gazdájuk mellé helyezték gazdagon felszerszámozott hátaslovukat is. Érdekessége ennek a csoportnak, hogy bár a 15 ló döntő többsége mellett ott voltak a kantárt díszítő veretek (tehát bizonyosan felszerszámozva áldozták fel őket), de eddig egyetlen esetben sem találtuk meg a zablát és a kengyelt. A késő avar lovas harcosokat fegyvereikkel együtt temették el. Csaknem mindegyik sírban megtaláltuk reflexíjuk csontmerevítőit. A 314. sírban két lapos nyílhegy és szakállas balta is volt. Az eddigi négy lovas sírsor feltételezhető tengelyében helyezkedik el a két leggazdagabb férfi temetkezése (307. és 352. sír). Harci paripájuk kantárját nagyméretű, ezüst és aranyozott bronzlemezekkel berakott vas kantárrózsák díszítették. A 307. sírban talált kantárrózsákon a koncentrikus körökben, sakktábla-szerűen elrendezett lemezek indadíszes gombot fognak közre, melynek mintázatát az áttört aranylapokon előtűnő vas sötét alapszíne adja. (2. ábra 13). A félgömb, pajzs és négyzet alakú vas lószerszámveretek többsége szintén aranyozott. A 352. sírból egy dúsan aranyozott, bronzlemezből kivágott veret került elő, amely valószínűleg a szügyelőt díszíthette (2. ábra 16.). A reflexíjjal felszerelt harcos övvereteiből csak a gazdagon aranyozott, vésett szalagfonatos szíjvég és a poncolt hátterű indás bújtató maradt meg (2. ábra, 4., 10.). Az 1987-es ásatási évad kiemelkedő értékű leleteit jelentették a 347. sírban talált lószerszámveretek (2. ábra, 14., 15.). A bronzlemezből domborított veretek stílusa a nagyszent- miklósi kinccsel rokon. A karélyos szélű veret kör alakú mezőjében stilizált oroszlán áll. Testét apró poncokkal díszítették, szájából palmetta kígyózik alá, mintha az oroszlán nyelve volna. Farkát szintén növényi indából alkotta meg az egykori mester. A pikkelydíszes szegélyű, szív alakú veret palmettacsokrai már a honfoglalás kor mintakincse felé vezetnek. A késő avar kor kevés számban képviselt jellegzetes női ékszeregyütteseit az ovális karikájú, üveggyöngycsüngős arany fülbevaló (3. ábra 1.) és a nagyméretű, dinnyemag alakú, valamint apróbb szemesgyöngyök jelentik. Ezek a gyöngyszemek már gyakrabban fordulnak elő a Karoling-peremkultúrához tartozó egyéb típusokkal együtt. Például a 69. 73
