Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Költő László - Szentpéteri József: Adatok az avar asszimiláció kérdésköréhez
Költő László—Szentpéteri József Adatok az avar asszimiláció kérdésköréhez Egy koraközépkori népesség régészeti emlékeinek feltárása Vörsön JL -JL közép- és belső-ázsiai eredetű avarság, melynek kultúrája és életmódja gyökeresen eltért az új hazáját környező népekétől, Baján kagán vezetésével 568-ban szilárd államot alapított a Kárpát-medencében. A 670-es évek táján a korai avarokhoz csatlakozott onugor —bolgár és más keleti népek beolvadásával új régészeti kultúra, a griffes-indás műveltség született. Az avar birodalom határa a korábbiakhoz képest nagymértékben kiterjedt. A népesség lélekszámának jelentős növekedésére vallanak a nagysírszámú temetők is, melyek leletanyaga már letelepült, földművelő- állattenyésztő életmódot folytató lakosságról tanúskodik. A késői avarok politikai hatalmukat egészen a VIII. század végéig megőrizték, amikor hatalmi belviszályok, a keletre terjeszkedő Karoling-birodalom és a bolgár kánok hadjáratai az avar állam politikai megsemmisüléséhez, önálló birodalmuk bukásához vezetett. Az avar kagánok meghódoltak Nagy Károly előtt, közvetlen környezetük, az előkelő vezető réteg, elpusztulhatott a harcok során. Kutatásunk az írott és a régészeti források elemzése alapján jelenleg három különböző álláspontot képvisel a késő avar népesség IX. századi sorsával kapcsolatban. Az első vélemény szerint a kagán és főembere, a jugurrus között kitört háborúban, majd a frank- és bolgár-ellenes harcokban — 791—803. között — nem csak a nemességük, de a köznép is lényegében felmorzsolódott, lakhelyeik pusztasággá váltak, maradékaik pedig — nyelvüket sem lévén képesek megőrizni — elszlávosodtak. A másik jellegzetes megközelítést a „kettős honfoglalás” elmélete jelenti. Lényege az, hogy a késő avar lakosság sorai között már vannak finnugor nyelvű népcsoportok, melyek megérve a magyar honfoglalást, csatlakoznak Árpád népéhez. (László Gyula professzor nézeteiről e szám oldalain még részletesebb tájékoztatást kap az olvasó.) A harmadik elképzelés szerint a feltehetően valamely török nyelvjárást beszélő késő avar népesség — ha megváltozott anyagi kultúrával is, de — beleolvadt a 895-ben a Kárpátmedencét ismét egy politikai hatalom alatt egyesítő magyarságba.1 A legutóbbi évek régészeti ásatásai egyre inkább alátámasztják azt a véleményt, hogy az avarság, mint etnikum, nem tűnhetett el nyomtalanul birodalmuk megszűntével. A IX. századi avarok sorsáról folytatott vita eldöntése szempontjából igen lényeges annak a földrajzi egységnek a vizsgálata, ahol legtöbb reményünk lehet arra, hogy az avar birodalom bukása és a magyar honfoglalás közötti időszak kérdéseit tisztázhatjuk. Az avar politikai hatalom megszűnése után az egész Dunántúl a keleti frank birodalom részévé vált. Ennek a területnek az a „civitas Pribinae”, illetve „Mosaburg” lett a központja, melyet a 840-es és a 870-es évek között Pribina és fia Kocel épített ki hűbérbirtokán, a mai Zalavár—Várszigeten és a körülötte levő szigeteken. Ekkor szerveződik meg Zalavár közvetlen környékén és távolabbi vonzáskörzetében avar és szláv lakosság áttelepítésével a szolgáltató falvak hálózata. 69
