Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Györe Balázs: „Volt már hatottuk” (regényrészlet)

Erzsébet utpára, a másiké a Tél utcára néz, a harmadik szoba pedig udvari. (Jóval később, az államosítás után ezt az udvari szobát kamrának, éléskamrának rendezték be a nagyszüleim — polcokkal, hatalmas üvegekkel, zsákokkal, ládákkal, jégszekrénnyel, hordókkal rakták meg zsúfolásig.) Özvegy Witek Zsigmondné: háztulajdonos. A férje három évvel ezelőtt halt meg a zalaegerszegi elmegyógyintézetben. Voltaképpen azért költöztek be az Erzsébet utcai házba, mert megvásárolták az Erzsébet és a Tél utca sarkán lévő üzlethelyiséget. Az üzletet és a 3-as számú lakás konyháját csak egy ajtó választotta el egymástól. Szabadon lehetett közlekedni az üzlet és a lakás között. (Emlékszem kisgyerekként arra a napra, amikor az ajtót megszüntették, és a helyét befalazták — nem sokkal az államosítás után. Még évekig, a lakás legközelebbi kifestéséig látszott, meglátszott a durva kőműves-munka nyoma. Látszott a konyhafalon, hogy itt ajtó volt egykor. Aztán már nem néztem a falat, a festés eltüntette a nyomokat, elfelejtettem az ajtót. Elfelejtődött. Nem is beszéltünk róla többet.) 1930-ban anyám négy éves volt. Ezerkilencszázharminc novemberétől 1963 októberéig lakott az Erzsébet utcai házban. Csak két évig élt közben máshol, a Török Ignác utcában: 1949 nyarától (amikor férjhez ment) 1951 tavaszáig (amikor megszült engem). 1949 nyaráig, azaz 23 éves koráig a szüleivel, a nagymamájával és két testvérével együtt lakott, majd 1951 tavaszán beköltözött férjével és néhány hetes fiával az Erzsébet utcai 17-es számú ház egyik éppen megüresedett szoba-konyhás lakásába, a 2-es számú lakásba. Ez a kis lakás szomszédos volt a szülei lakásával. Egyetlen szobájának két nagy ablaka volt. A Tél utcára néztek. Ebben a házban, illetve ebben a lakásban nőttem, növökedtem. Ezerkilencszázhatvanhárom októberében költöztünk el: egyenesen Budára, föl, a Rózsadomb keleti lejtőjére, a Kavics utcába. Ekkor húzták át apám nevét (dr. Győré Pál) a kapualji névjegyzéken és írták föléje az új lakó nevét: Varsányi József. (Ök egyébként Vecsésről költöztek be a fővárosba.) A Beniczky utcai építkezésből nem lett semmi. A családot lefoglalta a fűszerüzlet, a születő gyerekek, a lakók és a nagy ház rendbentartása. A Beniczky utcai házat (házakat) elhanyagolták. Nem törődtek vele. Elfelejtették. Talán csak akkor terelődött rá újra a figyelem, amikor a második világháború vége felé találat érte a házat és romba dőlt. Ekkor azonban már késő volt. 1945 nyarán megszületett a Széles-család harmadik gyermeke, Gábor. Más idők jöttek. Eladták a Beniczky utcai telket a romos épületekkel együtt. Mint utóbb kiderült, éppen idejében. Helyesebben az utolsó pillanatban.

Az Erzsébet utcai ház 1907-ben épült. Amikor Witek Zsigmondné megvásárolta, 1920-ban tizenhárom éves a ház. Amikor a négytagú család beköltözik, tíz évvel később, 1930-ban, huszonhárom éves. Amikor 1952-ben államosítják, vagyis elveszik özvegy Witek Zsigmondnétól, és ő megszűnik ezentúl háztulajdonos lenni, negyvenöt éves a ház. 1973-ban bontották le — ezt parancsolta az úgynevezett területrendezés. Hatvanhat évet élt, ha jól számolom. Lakóit szétköltöztették újpalotai lakótelepekre, a panelházak 9. meg 10. emeleteire. Nagyanyáméknak megkegyelmeztek. Idős korukra való tekintettel egy háromszobás, aránylag tágas lakásba költözhettek, egy négyemeletes ház földszintjén (XV., Kőrakáspart 16. fszt. 2.).

Az Erzsébet utcai lakásuk alapterülete 63,14 m2 volt. A szobák nagysága 5 x 4,67 m (23,35 m2), 4 x 3,44 m (13,76 m2) és 2,80 x 2,95 m (8,26m2). A konyha mérete: 4,65 x 2,95 m (13,71 m2). A fürdőszoba: 2,90 x 1,40 m (4,06 m2).

30