Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Szöllősi Zoltán: János-hegy 1965, Lelkiismeret 1965 (versek)
Bokra alatt árnyék üldögél járni tanul a fény kavicson folyó lángja nadrágomig kap Boldogságom szárazon iszom Szél játszik ingem pernyéjével asszony forró teste a homok levél hamis fehérje villan Boldogok az otthontalanok 3 Vásott fogaskerekek égi s földi nappalok Száraz éjben szekerek holtak lelke nyikorog Szavam jaj élhetetlen Megpucolom ablakom Hogy nem volt — érthetetlen — beszélgetnünk alkalom 4 Minden résen lila ég lobog nagy lángú gáz ég az orgona Idelátszik s haitik városom éhségemnek dörgő lábosa 5 Éjjel rám csönget a csillag nyitok néki ablakot Időm kevert kártya bennem összevissza évszakok 6 Végtelen ím a bánat lehunyja homokszemét Szeretkezésünk partján fekszünk kivetett szemét Gerincünk cápafogsor falta véres gyönyörünk Ki tudja csontunkról majd össze kéne Menünk 2
