Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Katona Imre: A magyar ősfolklór és keleti párhuzamai
Katona Imre A magyar ősfolklór és keleti párhuzamai Őstörténeti korszakok — őshazák — ősnépek és ősfolklór A magyar őstörténetnek és korabeli ősfolklórunknak kiemelkedő fontossága, nehezen követhető bonyolultsága a szokottnál jóval nagyobb fogalmi-módszerbeli gondot és pontosságot kíván. így a félreértések elkerülésére előbb a fenti címben szereplő alapfogalmakat tisztázzuk. Jelen esetben a folklór fogalomkörébe vonjuk a köztudat szinte teljes tartományát, pl. a hitvilág, a népzene, a népköltészet jelenségeit, a korai írott forrásokban fennmaradt mondahagyományt, sőt még az ábrázoló- és díszítőművészet egyes alkotásait is. A néprajzban valamikor kedvelt, de többnyire pontatlanul használt ősi jelző itt előfordulása minden helyén főként a honfoglalás előtti korszakra vonatkozik. A magyar őstörténet merőben más időszakot ölel fel, mint világtörténeti vonatkozásokban. A Kárpát-medencében eddig eltöltött alig 1100 esztendőhöz képest őstörténetünk sokkal hosszabb időszakot ölel fel. Ebből csak a honfoglalás előtti 300—400 évet tudjuk közelebbről is áttekinteni. A külön néppé vált, saját névvel és azonosságtudattal rendelkező felmenőinket elő-, a vándorlás korabelieket pedig ősmagyaroknak nevezzük. Míg az uráli nyelvrokonság bizony ítottnak vehető, az altáji nyelvrokonság vitatott, a török—mongol és a madzsu—tunguz népek, nyelvek jó 2000 éven át érintkeztek egymással, de ez nem jelent közös ősszülőket. A mi esetünkben a kör a mongolokig szélesíthető, de az is elsősorban a török népek közvetítésével és nem közvetlen érintkezéssel, együttéléssel. Magyar szempontból az iráni hatás a régibb és huzamosabb, a török az újabb, de egyben döntőbb is. Az i. utáni évezred folyamán e két hatás időnként át is fedte egymást, nem mindig lehet e kettős befolyást élesen szétválasztani. Régtől fogva voltak közép-ázsiai nomád irániak is, akik hasonló életmódú törökökkel éltek együtt. A különböző török és iráni nyelvű népek részben egyidejűleg éltek együtt ugor nyelvű őseinkkel is. Az iráni hatásnak 3 nagyobb (ős-, ó- és közép- iráni), az utóbbin belül pedig 4 kisebb szakaszát különböztetjük meg, az 5. a honfoglalás utáni századokra esik. Bennünket most közelebbről az ó- és a közép-iráni befolyás érdekelhet, de az első éppen az előmagyarság esetében volt a leghalványabb, mert őseink ugor „rétege” akkor még a volgai szkíta törzsszövetségtől távol élt. így a szkiták—szarmaták utódai, az alánok kerülnek előtérbe, s utolsóként a kabarok alán eredetű elemei, valamint a tatárjárás után a kunokkal együtt betelepült, alán ősöktől származó jászok. Bár az iráni hatás összességében előmozdító volt, mégsem lehet indokolt úr és szolga, vagy gyökeresen eltérő életmódbeli viszonyt feltételezni. Az i. utáni évezred közepe táján a török hatás viharos erejűvé vált, csaknem teljesen háttérbe szorította az iránit, és mintegy 800 éven át szinte maradéktalanul érvényesült. Az egész magyarság törökös jellegűvé vált; minden idegen nyelvbeli elnevezésünk (türk, baskír stb., ill. az onogurból képzett származékok) erre utal. Önelnevezésünk viszont nem változott, a magyar szóösszetétel elő- és utótagja egyaránt lehet ugor eredetű. Őseink ugor „rétegének” vándorlásai alig áttekinthetők, viszont a török népek vonulásai keletről nyugat felé jól nyomon követhetők és hatásaik is felmérhetők. Az iráni nyelvű népekre vonatkozó írott forrásokhoz képest a török népekre vonatkozók viszonylag újak, túlnyomóan 1500 évvel ezelőtt kezdődnek. A valaha velünk érintkezett török népek többsége (bolgár—török, kazár, kabar, besenyő, kun) beolvadt vagy kihalt, a maradványnépek (csuvas, baskír) nyelve és műveltsége ma már csak kevéssé állítható párhuzamba. Annyi bizonyos, hogy a török nyelvek kiterjedt családja jó 2000 év óta kettős ágon fejlődött, bennünket a csuvasos jellegű nyelvek hatása ért erőteljesebben. A török hatás 3 rétegre tagolható, az ősmagyarok szempontjából főleg a vegyes ösz- szetételü (szarmata—alán maradványokat is befogadó) bolgár—törökök, másik nevükön onogu- rok, valamint a kazárok és a belőlük kivált, lázadó jelentésű kabarok a legfontosabbak. Az iráni— előmagyar viszonyról megállapítottuk, hogy nem alá-fölé, hanem mellérendelés jellemezte. Fejlettebb szinten hasonló a helyzet az ősmagyar korban a törökös és az ugoros réteg viszonylatában is. A velünk érintkezett török népek mind félnomádok voltak és a földművelésnek-állattartásnak fejlettebb fokát közvetítették. Kifejezetten törökös jellegű a katonai-állami szervezet sok nyelvbeli emléke, és bizonyíthatóan közelebb kerültünk a korabeli civilizációkhoz, a tételes vallásokhoz is. Az eurázsiai népvándorlások főbb vonásai jól kimutathatók. Nagyobb hullámai Belső-Ázsiá- ból indulnak, ahol a lovat háziasitották. Az erősebbek elől nyugat felé húzódtak a gyengébbek, vagy észak—déli irányba tértek ki; amely csoport helyben marad, betagolódik egy új katonai72
