Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Kántor Lajos: Birtok az országút mentén

és más formában jelentkezik. Más a Székelyföldön, más a Partiumban, más Beszterce vidékén vagy a moldvai csángóknál (mert nekik is van, csak megkövesedett, régi állapotában).” Ide kapcsolódva, veszélyesnek nevezte „a székely történelmi tudat ókonzervatívvá válását”.

Elnöki zárszavában Domokos Géza úgy ítélte meg, (1980 júniusában), hogy „leraktuk az alapját egy új vitafórumnak”; amely beigazolta, hogy a romániai magyar irodalompolitika egyben nemzetiségi politika is. Ami pedig az „önkonzerválást” illeti, Domokos a „változva megmaradás programját” vélte elfogadhatónak. Óvott az illúzióktól, de a divatos szorongástól, az elidegenedés leszerelő érzésétől, a lemondás, a passzivitás kísértésétől is. És utalt a jövő évi gyergyószárhegyi Kriterion-tábor vitatémáira.

* * *

Az 1981-es szárhegyi írótalálkozóra már nem kerülhetett sor. (Csak a sajtóbeharangozásig jutottunk el.)

A hiteket és véleményeket — a hitetlenség, a vélemények elhallgatása s a menekülés váltotta fel.

Egyelőre.

Mert talán nem csak a históriára tartoznak majd ezek a megidézett nemzedékek. A gondjaik. A gondjaink.

Hanem az évtizedek, századok múlva is itt élő utódainkra. Ahogy Kányádi székelyudvarhelyi tanára mondta, remélte, szolgálta. Mert csak így van értelme a versnek: „Vannak vidékek legbelül...” Mármint nem akarjuk az idézett verssort végérvényesen az intim líra területére száműzni.

Kolozsvár, 1989 nyarán

Tulipános láda, Nagykőrös

38

»