Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Kanizsai Dávid: Muzsnay Ákos Szilágyi Domokos-plakettjei
Ára: 16,— Ft FoR m 90-8 A TARTALOMBÓL .‘«v* r— ___ Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton Jártunk az óvárosban. Minden a legnagyobb, legkisebb, legrégibb . . . Hideg volt. Nem fáztam, de csontjaimba beleette magát a hideg . . . Tegnap találk. Nagy Lacival, vers kiszedve, adott 500 forintot saját zsebéből, együtt ebédeltünk . . . Quick, NSZK: 2,2 millió vendégmunkás. Cs. Gyimesi Éva: Legenda helyett a műről Én és a világ viszonyának azok a kérdései foglalkoztatják, amelyek a megismerés határait, a cselekvés lehetőségeit, eszmény és valóság, egyén és közösség kapcsolatát feszegetik, hogy választ találjon a végső kérdésre. Mi az értelme? Mélységeseti igaz, amit egyik méltatója így fejez ki: Szilágyi Domokos volt rajtunk a seb. Baránszky László: Szilágyi Domokosról Már az első kötetéből kitűnt, ö az erdélyi magyar irodalmi reneszánsz leginkább reneszánsz ihletésű költője. A zömök erdélyi kastélyok arányai építkeznek újra verseiben, még akkor is, ha különállást vállalt. Most eretnek vagyok — mondja — minden áleretnek rühellője — eretnek. TandoriDezső: „Kedves erdélyi testvér, ravaszkod- jál ki számomra egy kis gyógyulást” Kosztolányi mondta ezt — amaz örökcéduláinak egyikére került oda, s pedig az alábbiak alá: „Engednél-e így szenvedni, ha tudnád, hogy biztosan meghalok?” Ó, átmenet-fogalmaink . . . mint botladoznak élet s halál ily idő-mértékében!
