Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

Sier? — Was für ein Sier? — kérdi Erik. — Katze, Hunde usw. — Furcsának tetszett a kérdezősködés, de később megértettem. — Három perc alatt kész minden: egy pecsét: beléptünk Skandináviába.

Sík vidéken haladunk. Vagy 20 km hosszan csupa cukorrépa, itt-ott egy-egy traktor, az őszi szántáson nem varjak, hanem galambok. Ötvennel cammogunk, olaszok meg hollandusok előznek, mint a pinty, szigetről szigetre, hidakon át. Egy helyütt egy rendőr hosszan bámul a Volga után. Az út mentén (mint Németországban is végig) távvezeték. Elhajtunk valami emlékműszerűség mellett. Mi lehet? A következőn gyorsan olvassátok el a föliratot — rendelkezik Erik. Meresztjük szemünket: itt a következő. Nix emlékmű, csak transzformátorállomás. Érdekes: nálunk az emlékművek fajzanak transzformátorállomásra, itt fordítva. Pl. egy ilyen trafóállomás plasztikailag sokkalta szebb, mint Koppenhágában, a városháza mellett, az Andersen Boulevard elején Andersen szobra (készült 1951-ben), amelyből huszonnégy tesz ki egy tucatot.

1 /4 3. K0BENHAVEN 80 km. Nyílegyenes út, kétoldalt erdők, ligetek. — 3/4

3. K0BENHAVN 53 km. Kezdődik az autópálya. A fővárostól 30 km-re — a tenger partján haladunk — villák között haladunk, forgalmi lámpák lépten- nyomon. A megengedett legnagyobb sebesség óránkint 80 km. A dánok fütyülnek rá. Egy helyütt, jobb oldalt, úgy 200 méterre a tengertől, egy kicsi utca sarkán: Zimmer frei. Van már éjjeli szállás. Csak most gyorsan be a városba, keressünk valami csehót, mert mindenkinek pisilnie kell. Erik erre is tud viccet. Hogy aszongya: magyar hadifoglyok, valahol Szibériában, hugyoznak a tábor udvarán. Egyszercsak az egyik elkezd röhögni istenesen. A társa kérdi: — Hát tebeléd mi ütött? — Édesanyám otthon azt mondta, fiam, ha a dolgodat végzed, erigy távolabb a háztól. Hát mi most jól eljöttünk.

Mi is. Koppenhágában beülünk az első sörözőbe. Erik vezet, nem iszik, Ági se nagyon, nekem kell áldozatot hoznom Szent Hubertus oltárán, hólyagjaink érdekében. Dán koronánk nincs. Erik tárgyal a tulajjal: svéd koronával fizethe- tünk-e. — Hogyne, persze. — Erik számol, rájön, hogy jobb, ha márkával fizetünk. Most engem küld a tulajhoz, kérdezzem meg, lehet-é. — Hogyne, persze. — Aztán körülnézünk. Csinos, tiszta helyiség, az asztalok mellett egyik széken egy hölgy vagy egy úr, másik széken a kutyája. Hát emiatt érdeklődött, a vámos, hogy — Haben Sie Sier? — Egyébiránt már Bécsben fölfigyeltem a sok kutyára; Németországban kiírva, hogy kutyával tilos az aluljáróban közlekedni; a skandináv államokban már ezt is szabad. (Még két észrevétel az aluljárókról: a sakndináv államokban a lépcsők mellett lefektetve két deszka: gyermekkocsiknak. Továbbá: a mozgólépcső északon sokkal gyorsabb, mint nálunk vagy akár Németországban is.) Jövet ilyen figurát is láttunk: hosszú hajú ifjú kerékpáron (rengeteg a kerékpár s a robogó), fél kézzel fogja a kormányt, másik kezében póráz, a szegény eb meg lohol.

A szomszéd asztaltól fölkel egy tökrészeg pasas, hozzánk jön kutyástul, németül, angolul magyaráz: vegyük meg a kutyáját. Valami vacak kis korcs. A tulaj közbelép, visszavezeti Cristiant (törzsvendég lehet) az asztalához. Ám a mi emberünk nem hagyja magát, újból jön, végül már ideadná a kutyát három sörért. Erre a közönség egyemberként támad rá: nem látja, hogy külföldiek vagyunk? s í. t. Végül kitették a szűrét. (Mellesleg: kapható finom Tuborg sör — angol szabadalom — és van pilseni. Persze, nem a csehektől hozzák, csak a védjegy maradt meg és valószínűleg a gyártási eljárás.)

38