Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

ne Training, 274. P. csakugyan nem túlzott, midőn kijelentette, hogy nyugodtan kérhetünk három dollárt egy könyvért. — 18 schillingért vásárolok tíz vesztfáliai sonkát (még ez hasonlít legjobban a mi házi sonkánkra); egy kirakattal arrébb: színes tévékészülék, 18 500. — Álláskínálat: mosogatólány vendéglőbe; elárusító csemegeboltba (nő is lehet). — A Mariahilferstrasse és a Rahlgasse sarkán, a járdán, két festőnövendék — egy szőke meg egy arabus küllemű — buzgólkodik, színes krétával másolja az aszfaltra Pompeo Batoni Tékozló fiúját (1773). Der verlorene Sohn. — Um weiter zu studieren zu können. — DANKE. A DANKE fölött kartondoboz, abba hullatják a járókelők groscheneiket, itt-ott schillingjei- ket. A farmernadrágos, bőrkabátos zsenik föl se pillantanak. Sok kutya, kevés gyerek. — A Nyugati előtt gázálarcos munkás; kis, kétütemű motor meghajtotta vibrátorszerűséggel tisztítja a rozsdát a lámpaoszlopról, alkalmatos porfelhő közepette. Állok mellette, várom, hogy zöldre váltsanak, és írok, mint egy megszállott. (Később is, mindenütt, a legképtelenebb helyeken és helyzetekben, Erik nagy bosszúságára és alighanem irigységére. Hiába, ha vezetsz, fizess. Zsúfolt napjaink lesznek, semmire sem fogunk emlékezni.) Mellékfoglalkozásul képeslapokat küldözgetek boldognak-boldogtalannak. (Oslóban egy alkalommal harmincat vásároltam és írtam meg egy szuszra. Összesen legalább ötven dolláromba került ez a szórakozás.) Most például Ferenc Jóskát: Lászlóffy Alinak meg Hajdú Győzőnek.

Ebéd után Erik heppje van műsoron. Elcipel a kapucinusokhoz. Alkalmasint méla vágyálmok vezérlik, mert ahányszor Bécsben jár, mindig megtekinti a Habsburgok koporsóit a kapucinusok sírboltjában. Most harmadízben. — Ám lássuk. A kapuban meg kell várni, amíg távozik az előző csoport. Egy fekete ruhás, szemüveges úriember utat vág köztünk, és befelé igyekszik. Az ajtónálló rászól. — Ich bin ein Kapuziner — magyarázkodik emez. Kapucíner, civilben. — A jegy drága, tizenöt vagy húsz schilling fejenkint. A Habsburgok még most is sokba kerülnek nekünk. Erik alkudozik, hogy külföldiek vagyunk, így-úgy, beengednek féláron (idehaza a kétszeresét fizettetnék). — Otthon el dicsekszik sikerével P.-nek. — Jegyet kaptatok-e? — Nem. — Hát persze, a kapucinus is ember, neki is jól fog a háztáji. — Leereszkedünk a pincébe. Mária Terézia, férjestül, hatalmas és irgalmatlanul kiteremtettézett hitvesi koporsóban. Az idegenvezető adomákat mesél. II. József, hozzá illően egyszerű bronzládában. Eriknek Miksa kell, a mexikói. Őt, úgy látszik, különösen szereti.

Holnap szombat; este Grácban lesz fölolvasás. P. fog elkalauzolni, egy kis kitérővel, Kelet-Ausztrián, az Őrségen át. Előzetes tájékoztatás: Ausztriában mintegy 105 000 ember ért magyarul; közülük kb. 70 000 vallja magát magyarnak.

Ami azt illeti, nem sokat láttam Bécsből. (Erikék valamivel többet. De a javát visszajövetre hagytuk. Akkor meg elmaradt, olyan fáradtak voltunk.) A gótikát szeretem, a flamboyant már kissé émelyít. Azért szerettem volna megnézni az István-dómot, de a hatalmas tömeg, beszorítva a szűk térre, nyomasztó az ájulásig. Még csak körbejárni se bírtam, nemhogy bemenni, ott vártam meg Ágit a Kärtnerstrasse sarkán. Jobb híján beértem a Stefllel — ezt a nagyáruházai egy közeli utcán (talán a Singerstrassén?) a gemütlich bécsiek becézik így. Képzeljük el, hogy Kolozsvárott a SORÁT Miskának hívják. (Hivatalosan!) — És elmaradt Schönbrunn — Kazinczy mester szerint: Szépkút — és a Práter és a Hofburg és körülbelül minden, amit jólnevelt világjárónak megnéznie illik. A magam részé12