Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium, VIII. rész (esszéregény, fordította: Szenyán Erzsébet)
(K.): Nálatok állandóan ítélkezik mindenki mindenki fölött. Mindennap,. Naponta kell a közvélemény ítélőszéke elé állnod. Vajon ma megfeleltél-e? Az, hogy tegnap megfeleltél, nem számít. Mindennap újra erőfeszítéseket kell tenned. Micsoda feszültséget teremt ez az emberben! Micsoda időveszteség ez! (C.): Ebben az országban kétféle viselkedési minta, kétféle etikai kód létezik: meleg szívélyesség a közelállók iránt, rideg bizalmatlanság, sőt, brutalitás az idegenekkel szemben. Az átmenet a két magatartás közt pillanatok kérdése. Ez a társadalom a csoportok társadalma, atomizált, törzsi társadalom, mely ellenséget lát minden idegenben. (R.): A ti társadalmatok jellemzői a kémények. A kiválóság és az ostobaság, csak ez, szorosan egymás mellett. Hiányzik az erős középszer, mely a mi nyugati társadalmaink jellemzője. (S.): Van öt hűtőgépjük. Ahelyett, hogy azon gondolkodnának, miként gyárthatnának tízet, ülnek és azon tanakodnak, hogyan osszák szét azt az ötöt. Gondolkodásmódjuk eleve föltételezi, hogy soha semmiből nem lesz több. A gyártási rendszer tökéletesítése helyett azon törik a fejüket, hogy miként tökéletesíthetnék az elosztási rendszert, miként osszanak el — a jövőben — három, majd egy hűtőgépet. (A.): Az emberek nem szeretik azt, amit csinálnak. A munkának nincs értéke a szemükben. (P.): Olvasom egy gyárkapu fölött: Termelékeny munkával támogatjuk a párt programját! Itt a munka nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Nem a javak, áruk termelése a fontos, hanem a deklaráció, a hozzájárulás. A mi világunkban, ha jól dolgozol, javítod életnívódat. Itt, ha jól dolgozol, a hatalom iránti lojalitásodat bizonyítod. A hatalom mindent kisajátít, az akaratodat, erőfeszítéseidet, verítékedet is. Ergo — ha kritikusan viszonyulsz a hatalomhoz, ezt rossz munkával fejezed ki. A munkaszínvonal és az életszínvonal közti kapcsolatot alig érzik az emberek. (S.): Senki sem érzi azt, hogy valami objektíve fontosat csinál, valamit, ami önmagában érték, s ami tisztességes fizetést és nyugodt jövőt biztosít. (G.): Túl sok az alkudozás, a spekulálás. Mindez egy aszimmetrikus rendszer elfogadását jelenti: beletörődöm, hogy valaki magasabban áll, én pedig alacsonyabban, hogy valakinek van valamije, nekem pedig nincs, hogy valaki megtehet valamit, én pedig nem. Az ilyen rendszer az emberben tudat alatt önbizalomhiányt alakít ki — lehet hogy én valóban gyengébb, rosszabb vagyok? (Újra P.): Mindenütt jelen van a történelem és a háború. A felkelések és háborúk sorozataként értelmezett történelem. (D.): Bizonytalan holnap. A jobb jövőbe vetett hit hiánya. ( Folytatjuk ) Fordította: Szenyán Erzsébet 49
