Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Láng Zsolt: E mese vége, Szürpróz (elbeszélések)
Amint ily gondtalan száguldottak, arra eszmélnek, hogy csurog róluk a verejték. Hiábavalóan dobálták le magukról az addig nélkülözhetetlen sapkát, sálat, bundás kabátot, pulóvert — nőttön nőtt a meleg. Ráadásul a felhevült s megolvadt gyanta bőrükhöz tapasztotta nadrágjukat, ami kellemetlen és fájdalmas volt, mint egy szőrtelenítés (az volt). Megálltak. Harsányan szentségelve lekászálódtak. Forró, súlyos tömbök gördültek föléjük. — Tennünk kell valamit! — indítványozta Vásárhelyi Géza. — Térjünk el, keressünk egy óceánt, s változzunk halakká — szólt Láng Ferenc nagyapám. — I am I — ingatta a fejét Jean Gabin. Arra vártak, hogy a beálló csend üvegburája alatt gondolataik összeérjenek, körbetapogassák egymást, s végül a közös ihletettség állapotában egyazon formát nyerjenek. Ez nem tudott bekövetkezni. Azaz: — Menjünk, kérjünk tanácsot valakitől! Felültek ismét a fenyőre, majd csak találnak valakit. Elindultak. (Fél tizenkettő. Ezeket az időpontokat a gépelésnél is változatlanul hagyom, noha a szövegbe minden bizonnyal kerülnek még kisebb-nagyobb módosítások.) Nem hiába meresztették szemüket, mert alighogy elindultak, sepregető alakot pillantottak meg. Úgy látszott, sepreget, ám mozdulatai lassúak és kimértek voltak, vagyis talán mégsem nevezhető sepregetőnek. Az alakot Cholnoky Jenőnek hívták, aki igen jóhírű szakíró volt annak idején. Az is kiderült, hogy mégiscsak sepreget, ami pedig a magyarázatot illeti, azért oly elmerülten, mert a seprűnyomok-szerű rajzolatokkal díszítették a laza terepet. A vándorok megkerülték a kimintázott területet, s a férfi elé sorakozván, előadták jövetelük értelmét. Cholnoky Jenő szája szegletében bölcs mosolycsikkel hallgatta végig őket. Rövid, hatáskeltő szünet után szólalt meg csupán. — Szamarak vagytok, szamarak — kezdte —, úgy viselkedtek, mint ostoba gyerekek! Rohangáltok össze-vissza. Fogalmatok sincs! — Ugyan, ugyan — dünnyögte Jean Gabin. — Az óceánba kellene eljutni valahogy — terelt Láng Ferenc nagyapám. — Miről? — kérdezte Vásárhelyi Géza. 23
