Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Ujlaky István: Magyarok a Kárpát-medencében (Gondolatok egy könyv ürügyén)
kisállamok között álnok módon, ám mesterien manőverező Hitlernek. A „hongyarapítások” után ismét soknemzetiségűvé vált ország egyszerre volt a soviniszta mámor, a nagyhangú nyilatkozatok, a (kisebb alakulatok által elkövetett, kiprovokált, s a magyar hatóságok által megbüntetett) véres attrocitások országa — s a mértéktartó, korrekt nemzetiségpolitikai törekvések állama. (Észak-Erdély magyar iskoláiban kötelezővé teszik a román nyelvet; a nyelvi, oktatási, kulturális jogokat biztosítják.) Lehet vitatkozni azon, vajon a Teleki-féle politikai vonal méltányos lépései ellensúlyozhatták-e a sovinizmust, a csehszlovákiai állapotokhoz képest rosszabb szociális és politikai viszonyokat, az Erdélyben romló foglalkoztatási helyzetet, a helyi közigazgatás és a tisztikar nemzetiség-ellenes agresszivitását. Az ország sorsa nem a belpolitikai viszonyokon és nem a magyar külpolitika eredményességén állt vagy bukott. Magyar többségű területek újbóli elcsatolása a katonai vereség, a történelmileg reakciós — és vesztes — oldalon viselt háború következménye volt. A határok megállapításakor a nagyhatalmakat nem az etnikai viszonyok tanulmányozása vagy az igazságosság keresése vezette, hanem érdekeik és az erőviszonyok mérlegelése — mint ahogy az a politikában rendszerint lenni szokott. A „Magyarok a Kárpát-medencében” kiváló történész-gárdát vonultat fel. írásai önmagukban is kerek egészet alkotnak (eredetileg a História c. folyóiratban önálló írásokként jelentek meg); ugyanakkor egymáshoz szervesen, — bár nem erőszakoltan — illeszkednek. Kitűnő szerzők kitűnő írásainak halmazát Glatz Ferenc nagyvonalú szerkesztői koncepciója ötvözi egybe. (Vajon Glatz a História szerkesztésekor előre tervezte, hogy a lap írásaiból majdan könyv születik? Vagy az idők során felgyülemlett anyagot későbbi ötlet nyomán utólag válogatta és csiszolta egységes művé? Mindkét lehetőség — úgy véljük — a kiváló szakembert dicséri.) Glatz nem csak szerkeszt, hanem ír is. Ő a szerzője az egyes fejezetek elé írt bevezető írásoknak. Ezek a tankönyvi tömörségű kis írások a későbbi mondanivalót előlegzik, de ezen túl rendszerint tartalmaznak egy-egy friss ötletet, továbbgondolásra váró felvetést is. Három elméleti-publicisztikai írása pedig — („Etnikum, nemzet, nemzeti kisebbség”, „Együttélők”, „Nemzet: államnemzet, kultúrnemzet”) az egész kötetnek mintegy mértéke és logikai váza. Glatz marxista: a szó hagyományos és merészen újító értelmében is. Az etnikai-nemzeti viszonyok és folyamatok mögött gazdasági és társadalmi mozgatókat keres, ám ezt nem a „jól bevált” séma (kb. termelőerők fejlődése — társadalmi viszonyok elemzése — osztályharc) szerint teszi. A Duna-menti népek egymás mellett élésének legfőbb pozitívuma Glatz szerint az etnikai sajátosságokhoz kapcsolódó munkamegosztás: szakértelmek cseréje elsődlegesen, szokások, kultúrák, magatartás-minták érintkezése ezzel együtt. Az 1918 előtti történelmi Magyarország ennek a cserének volt kerete, s az 1918 utáni kisállamiság legfőbb hátránya épp ennek szét- rombolása. A sokszínűség minden országnak, nemzetnek érdeke, s napjaink világgazdasági folyamatai és kelet-európai válsága közepette parancsoló kényszer is. Glatz a nemzeti fejlődésben különleges szerepet tulajdonít az értelmiségnek, viszont alig érinti a burzsoázia szerepét. Nem teljesen világos: vajon azért, mert az utóbbit elveti, vagy mert teljesen magától értetődőnek tartja. Igaz, az Elbától keletre a burzsoázia eleve gyengébb, részben idegen (német, zsidó), és a politikai folyamatokban a főszerep a nemességé és az értelmiségé. Ugyanakkor a nemzetté válás, a nacionalizmus történelmileg mégiscsak a születő kapitalizmus, a burzsoázia terméke. Glatz nem nacionalista. Elemzései korrektek és higgadtak, (a szomszéd országok történészeivel folytatott) polémiája visszafogott, s a kötetben egymás mellé kerülő különböző nézetek jelzik: nyitott a különféle felfogásokkal szemben. írásai — és ez az egész kötetre vonatkozik — igényes szakmai munkán alapulnak. A színvonalas ismeretterjesztő és publicisztikai írások mögött a kevésbé tájékozott olvasó is sejtheti a szigorúan tudományos tanulmányok sorát. A „Magyarok a Kárpát-medencében” nem politikai, hanem történelmi mű. Mégis van politikai üzenete. A Duna-menti népek egyetlen esélye az egymás felé (és a világ felé) való nyitás, az együttműködés. Ehhez a történettudomány akkor járulhat hozzá, ha szakmai igényességgel és tisztességgel törekszik a közös múlt feltárására. Ujlaky István 95
