Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Vajda Gábor: Az értékek megbecsülése (Dér Zoltán: Perben a pusztulással)
a kalapját, / a XX. század egyik csodálatosa: / Fejér Lipót.” Az elkésettségre a befejező sorok döbbentenek rá: Gyávák voltunk és kicsikék? Nevetgélve némák? Mielőtt tudással tudtuk volna tudását, hagytuk őt kiköltözni belőlünk örökre. (Fejér Lipót) A könyv dramatikus jellegű alkotásaiban — eltérően korábbi hivatkozásainktól — a költői én csak közvetetten, megidézett szereplőin keresztül nyilatkozik meg. A szereplők megformálásához többnyire maga az élet adta a modellt. A feltűnő arcokon néha már ott a halál pecsétje (Vángy el nenő). Ilyenkor fol-fölidéződik az olvasóban Edgar Lee Masters: A Spoon River-i holtak című könyvének világa. Csakhogy Marsall hősei nemcsak hasonlítanak, hanem sok szempontból különböznek is az amerikai költő figuráitól. Gondoljunk itt A harangozó című vers hősére, aki a nagyharangig megtett keserves útjait panaszolja, de mintha büszkélkedne is titokban. A monológ egyszerre élet és toronyfilozófia, melynek valóságos és jelképes jelentése a vízióban szétválaszthatatlanul összeforr, mitikus távlatot nyer: De ott fönt a Nagyharang maga! Meglódítom és tetőtől-talpig rezgek, mint Nándorfejérvár és Hunyadi János óta rezeg a vert-áldott emberi állat is a Földön. A harang szíve szívem ütője lészen, mikor már kék a szemem, és állok az Úr tenyerén mezitláb, süketen. De ugyanígy, vagyis az élet és a halál közti mitikus álomlétben él Kluzsinszky, az agg király is. Monológját nemcsak a merész szókimondás, hanem valóság és vízió libikókája jellemzi: „Egy jövőből átmentett / gepárdommal aludtam, kértem, szemfogát leginkább a nyaki verőeremen / tornáztassa félálmában — így csillapítottam. Szép volt: I kettesben röpülünk Nap iránt.” Míg idézetünkben a félálomszerűen hömpölygő teret, időt kitágító vízió tünetként utal a valóságra, addig a Mariska nene mondogalódásából a valóság, a társadalmi miliő árulkodik a vers hősének gondolkodásmódjáról: A funér-fal mögött szutyorgok a konyhazugban, míg világra kibújta magát az unokám. Bömbölj huszár! Tágasság neked! Meg terep! Jól megvagyok én a sublód-fiókban is. Marsall — mint az idézetből kitűnik — kiválóan jellemzi hőseit környezetükkel, beszédmodorukkal. Nemcsak Mariska nenet, hanem Gé bácsit is: Jön az eső — én mondom, Gé bácsi —, nem odakint, prütyköm, ott a kutyák nyelve is elpárolog. Idebent! Itt a gatyámban! S hogy e beszédmód tudatosan fordítja szembe a „szép beszéd” eszményét az „igaz beszéddel”, kitűnik a következőkből — ugyanebből a versből: Hogy nem kedvedrevalóan mondom? Gusztustalan vagyok? Melyik öreg nem az, amikor baja van?! Valójában ilyen, és ehhez hasonló vallomásrészletekből bontakozik ki Marsall László verseinek konvenciókat széttörő hitelessége. Az öregség elesettségét, testi-lelki nyomorúságát jól érzékelteti a széttört dikció, a közbevetések, megszakítások, félbehagyott mondatok stílushatásának tudatos felhasználása (Czövek Erna, Az öreg pincér, A beteglátogató). A könyvet végül, témája ellenére sem a beletörődés, az „utánam az özönviz” rezignált vagy épp cinikus közönye jellemzi, hanem ellenkezőleg: a hősies remény, amely képes naponta nemet mondani a „humusz alatti óriási porszívó”-nak, s élni ameddig tart az élet. (Magvető, 1988) Baán Tibor Az értékek megbecsülése Dér Zoltán: Perben a pusztulással Dér Zoltán könyve azért is figyelmet érdemel a mai magyar értekező próza egészében, mert a vajdasági irodalomtudomány gyönge pontjait is érinti. Elsősorban amiatt nagy jelentőségű, minthogy a legkiemelkedőbb magyar írók (tudósok) már ismert alkotásairól is formált eredeti mondanivalója mellett az eddig háttérben maradt vonatkozásokat, müveket is feltárja, sőt alig ismert költői pályákat is értékel. Hogy hatalmas fába vágta a fejszéjét, azt már az 1970-ben írt Adyval kapcsolatos perúj ravéte- lekről írt cikkében tudatosítja Dér Zoltán. Ebben a kötetnyitó cikkében, amely születésének Király István monográfiája adott alkalmat, aggályainak ad hangot a kritikus, beváltván: „bizonytalanok vagyunk, mert apparátusa olyan hatalmas, hogy vele szemben érvelni nagyobb készültség s nagyobb terjedelem volna szükséges.” Ami késett, az nem múlt. Nem egészen másfél évtized kellett hozzá, hogy az időközben kiszélesített ismeretek alapján terjedelmes ismertető tanulmány s egyben vitacikk szülessen Király István Ady-ku- tatásainak újabb kétkötetes eredményéről. Dér Zoltán rendkívüli megalapozottsággal adja elő véleményét, vagyis először körültekintően értelmezi a tudós kategóriáit és módszerét, s csak ezután sorolja fel meggyőző kifogásait. Ezek között a legfontosabb, mely szerint Király István 89
