Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 6. szám - Porkoláb Tibor: Németh László Emberi színjáték című regényéről

jellemek szerepelnek, hanem világnézetek... Az eszmék mesterséges kiválasztásának a laboratóriuma a regény .. .”14

(MÍTOSZI PARABOLA [EMBERI SZÍNJÁTÉK] ÉS ARCHETIPIKUS SZIM- BOLIZÁCIÓ [GYÁSZ]) Az Emberi színjáték alapstruktúrája megyegyezik a Gyász kompozíciójával. Mindkét mű értelmezhető alkati-antropológiai portréként. Kurátor Zsófi — éppúgy mint Boda Zoltán — alkati-antropológiai önazonosságának megteremtéséért küzd. Jellegzetes Németh-hősök, ideaemberek — aszketikus-heroikus életelvekkel, valamiféle erkölcsi abszulútum által vezérelve. A két főhős epikai megformáltsága tehát mélyreható egyezéseket mutat. A Boda Zoltán-i „szentség” hasonló poétikai szerkezetben jelenik meg, mint Kurátor Zsófi „büszkesége”. Mindkét mű fő strukturáló ereje a drámai létküzdelem, az „én”-„világ” oppozíció. Az ideaemberek feloldhatatlan ellentétben állnak az adott társadalmi környezettel. A tudatregény-struktúra (amelynek következménye a szabad függő beszéd és a belső monológok használata) külsődlegessé teszi a regények szociológiai meghatározottságát. (Ezért téves a Gyász-1 intellektualizált parasztregényként definiálni.) Mindkét mű egy-egy sorsmetaforát bont ki, és az egyetemes mítoszi szimbolizáció felé közeledik. Míg azonban az Emberi színjáték mitológiai szüzséje emblematikus módon hozza létre az erkölcsi parabolát, addig a Gyász poétikai eljárásrendszere az archetípus felé tágítja az értelmezhetőséget. Az esztétikai jelentésképzés eltérő módjai világosan elkülönülnek: mítoszi parabola (Emberi színjáték) és archetipikus szimbolizáció (Gyász) — azonos epikai modellen belül — eltérő regénytípust képviselnek. Az előbbi esetében az idea fejlődése áll a középpontban, a Gyász alkattani és szerepelméleti lélektanisága pedig az állapotrajz keretei között formálódik. A Gyász az életkudarc heroizált változatát az analitikus tudatregény-struktúra epikai lehetőségein keresztül mutatja fel, az Emberi színjáték a példázatos életgyőzelem, az üdvtörténet fázisait kíséri végig, közeledve az esszéizáló gondolati regényhez. A Gyász elkerüli a tételességet, az Emberi színjáték — az eszmeteremtés mozzanatát középpontba állítva — nem képes erre.

(ALKATI-ANTROPOLÓGIAI ÖNAZONOSSÁG [EMBERI SZÍNJÁTÉK] ÉS NEMZETI KÜLDETÉS [UTOLSÓ KÍSÉRLET]) Míg a Gyász-hoz a két főhős epikai megformáltságának azonossága, az Utolsó kísérlet-hez az eszmeteremtés drámai folyamata, a „nevelődési” jelleg kapcsolja az Emberi színjáték-ot. A regényciklus azonban a reprezentatív hős erkölcsi-nemzeti küldetésének alárendelten ábrázolja az eszmekor felépülésének folyamatát. Jó Péter is ideaember, médiumhős, de minőségileg különbözik Boda Zoltán figurájától: a nemzeti sors epikai szimbóluma, közösségi értékek foglalata. Egy társadalmi program exponense, nemzeti jellemképletté stilizált hős. Zoltán alakját egy individuumközpontú szemlélet formálja meg (a közösség csak az individuumon keresztül fogható meg), ezért válik az Emberi színjáték alapkérdésévé az erkölcsi önmegváltás, az önüdvözülés. A két személyiségképlet tehát alapjában különbözik. Míg Zoltán önazonosságának megteremtéséért küzd, addig Jó Péter epikai személyisége a nemzeti szerepnek rendelődik alá, és alkalmassá válik a nemzeti-történelmi tradíció és küldetés hordozására. A két személyiségképlet poétikai jellege — ennek ellenére — meglehetősen hasonló: a médiumhősök a minőségeszme eltérő oldalait (individuum és közösség) képviselik ugyan, de mindketten az ideának elkötelezett személyiség létharcának megvalósítói.

(A SZINTETIZÁLÓ REGÉNYMODELL) Az Emberi színjáték regényalakzata strukturálisan és tipológiailag rendkívül összetett: szintetizáló regénymodellnek nevezhetjük. Egyszerre alakkiemelő fejlődésregény, biografikus elvű nevelődési regény, személyiségteremtő lélektani regény („lélekmonódia”), tudatregény, gondolati regény (esszéregény), parabolikus mítoszregény, eszmeregény, idearegény, kulcsregény. A mű esztétikai alapkérdése az, hogy egységben vannak-e ezek a rétegek a regényben. Azaz: összekapcsolható- e az analitikus tudatregény a mítoszi parabolával, vagy összekapcsolható-e a személyiségteremtő lélektani regény az esszéregénnyel? Az Emberi színjáték esztétikai fogyatékosságai nagyrészt az eltérő epikai struktúrákat szintetizáló regényalakzatra vezethetők vissza. A mű nem mentes a tételes gondolatiságtól, az absztrakt intellektualizmustól, egységét megbontják a regény második felétől kezdődő poétikai módosulások. Az analitikus lélekta79