Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Szilveszter Németh Lászlóéknál - 1972 (Közreadja és a bevezetőt írta: dr. Lakatos István)
szerénységnek a jele. Az jut az eszembe, hogy az apja mészáros volt, a lakásban állandóan minden piros volt, állandóan omlott a vér, a fehérneműekben vérvörös foltok. Ő maga kovács akart lenni, állandóan, fél napokon át a kovácsműhely előtt állt, és nézte ahogyan a szikra pattan a kalapált vason. Volt valami érdekes fantáziája, amit már örökölt. Egyetlenegy költő, akit én ismerek, nem beszél annyit a vérről, a vérontásról mint természetes folyamatról. Újra és újra azzal intette le az ellenkezőket, hogy azt hiszitek, hogy vér nélkül meg fog itten az emberiség újulni? Nem! Vérfürdő kell ide! Roppant érdekes lelki alkat lehetett, pedig még gyermekember, hiszen 26 éves korában már meghalt. Most mi az, ami miatt ellenszenves? — ez volt itt a gondolat —, mi az, amit ellene vernek, hogy nem kell ez az ember . .. Borsos Miklós: Az ilyen vérmes embert általában szeretik, de az ilyen általában verekszik, öl, bicskáz és részeges. Ő ugyanekkor félénk volt. Soha nem tudunk róla, hogy ő verekedett volna, vagy bicskázás, vagy ilyen vért okozott volna — ez egy fantázia volt nála, nyilván az anyja részéről örökölt egy ilyen lírai, finomabb, szerényebb lelkületet, és az apja részéről, meg a valóság részéről a látvány ... Illyés Gyula: Az apját gyűlölték, ő pedig azt hitte, hogy az apja népszerű volt Szabadszálláson vagy Félegyházán, ahol éltek — nem, ő verekedő, rögtön tettlegességre vetemedő ember volt. . . O bérelte például Szabadszálláson a regálét, vagyis a kocsmajogot, és volt esztendő, amikor ötven embert idézett pörbe, akik kurtakocsmai jogon, vagyis suba alatt árulták a bort. Az apja tudott dacolni az egész falu gyűlöletével, azért, hogy valami vélt jogát érvényesítse. Verekedő ember volt. . . Borsos Miklós: Ő pedig csak képzeletében volt az. Ezt örökölte, már azt hiszem, az anyja részéről, és az egész jelenség egy finom, vékony alkat volt, csak képzeletében szerepelt nála a verekedés, soha nem verekedett. .. Bibó István: Az ő háborúban való részvétele miben állt? A vezér mellé volt beosztva. A vezér tőle verseket várt, nem azt, hogy kardjával osztogassa a halált. Ő benne volt a csata tüzében, nem is egyszer. Ott valahogyan megállta a helyét, de azt, hogy ő aktív csatázó lett volna ... Illyés Gyula: Van — véletlenül emlékszem — egy jelenet, nem tudom, melyik csatában. Bem elrendelte, hogy Bethlen Gergely csapata vonuljon vissza ... Borsos Miklós: A székelyek. Illyés Gyula:... de taktikai okokból. Szóval az ellenség ott betört, Bem helyzetfelismerése az volt, hogy álvisszavonulást rendezzenek, azután bekerítse az ellenséget. Petőfi ezt maga látta, odarohant, és kartácstűz közepette elkezdett vitázni Bethlen Gergellyel, hogy nem szabad visszavonulni, előre kell menni. Meg kellett neki mondani, hogy a futár jött Bem parancsával. Ott a két tűz között, lóháton összevesztek, hogy előre, vagy hátra. Hát ennél szebb magyar ... Borsos Miklós: Hát ilyen még az öreg Stróbl, az Alajos, az ő történetét mondom el, az hasonló ehhez. Ő már öreg volt, 70 év körül lehetett. Magas, szikár, szakállas, igen jóképű ember volt, teljesen bolond. A háború alatt ő jelentkezett hadi szolgálatra. Huszár, ulánusként kiment. A fényképek megvannak, a beburkolt csákó, hogy ne lásson a színe. Nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Ez pergőtűzben kiállt a lövészárokra és kardjával hadonászott. Végül, hogy megszabaduljanak tőle — itt a Kárpátokban, az orosz fronton volt —, adtak neki egy titkos hadparancsot, amit éjszaka át kellett vinni a hadseregparancsnoksághoz vagy a vezérkarhoz, szóval akik irányítják a frontot. Ő maga mesélte el: Képzeljék el, kérem, fekete lovon, fekete éjszakában száguldottam tűzben, ágyúlövésben, pergőtűzben. Az éjszakán megérkeztem a főhadiszállásra, átadtam az iratot. Elolvasták, azt kérdezték: Felolvashatjuk, kapitány úr? Mondom: Természetesen! Az volt benne, kérem, hogy küldjék haza ezt a vén hülyét! . . . Hát ilyen volt Petőfi is. Nyargalászott jobbra, balra, ő nem volt katona . . . Illyés Gyula: Nem egészen így volt! Németh László: Ez már a tekintély rovására megy! Illyés Gyula: Hogy folyhatott le a csata? Hogy folyhattak le a csaták? Általában a popülét, 60
