Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Horváth Péter: Tanfolyam (elbeszélés)
De igen! De igen! Igen!!! Ez itt te vagy, és ez itt én vagyok. Nem, ezek itt nem mi vagyunk. De, igenis mi vagyunk! Nem, nem mi vagyunk. Nem vagyunk? Nem vagyunk. Nem vagyunk, nem vagyunk, nem vagyunk------(Fekete zászlók csattognak a szélben.) Hallod? Mit? Hallgasd! Ver a szívünk. Nem, ez valami más. Csövek sírnak a falban. Ne légy komisz hozzám, mert megharagszom, és csak angolul fogok veled beszélni! Tartsd vissza a lélegzetedet! Hallod már? Mintha valami közeledne a csöndben. Képzelődsz. Valami jön. Valami lesz. Érzem. Reggel lesz. Hogyan? Az éjszaka után reggel lesz. Előbb csak hajnal, édesem. Az éjszaka után elkezd lenni a hajnal. Elkezd nem lenni már az éjszaka. Nem jó. Nem. El fogok válni a férjemtől, akit régóta nem szeretek már. Ne rontsd el, drágám, légy jó tanuló. El fogok válni a feleségemtől, akinél te ezerszer jobb voltál. Nem! Ne múlt időt! Feleségül fogok menni ahhoz a férfihoz, aki. . . . . . sem nem sovány, sem nem kövér . . . . . . nem üzletkötő és nem kőműves . . . . . . nem hegedűtanár és nem . . . Nem?! . . . nem tetőfedő, nem raktáros, nem üzemmérnök . . . Várj csak! Megvan! Feleségül fogok menni a férfihoz, aki a férjem lesz. Kis lakást bérelünk majd a belváros szívében, hogy minden közel legyen. Nagy, vidéki házat építünk. Kislányunk lesz, Fruzsinának fogjuk nevezni. A beceneve Fruska lesz. Horgászni járunk majd a tóra minden délután? Esténként majd lemezt hallgatunk kényelmes hencserünkön . . . . . . amelynek sarkaiban lágy hangú kvadrofon lemezjátszónk hangszórói vigyáznak ránk, amíg mi-jól végzett munkánk utáni megérdemelt pihenésünk óráiban édesdeden szenderegjük át a jövő időt. . . Ha rossz leszel hozzám, visszamegyek vadászni Afrikába! 13
