Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Parancs János: Műhelygondok; Egy pária mondja; Interjúját olvasva, egy költőre; A mi erős várunk; Az emberi részvét (versek)
Interjúját olvasva, egy költőre talán boríz? inkább ecet és epe, erjedő és zavaros, mint a híg sárfolyás, mindent elönt vakon pöfeteg önigazolása, ömlik, ömlik gáttalanul, senkivel sem közösködik, ilyenkor se hall, se lát, mint a lázroham, ha támad a heveny dülmirigy gyulladás kívánom: teljesüljön az álma! legyen övé a siker teli kelyhe! A mi erős várunk nem jut el ide a napvilág örökös derengésben élnek örökös szürkületben áznak és fáznak itt a tárgyak ahogy a nedves pincemélyben a télre elvermelt tartalék a napsütötte termés itt hideg és nyálkás nyirokban úszik elrohad vagy hiába csírázik innen nincs menekvés nincs kiút önáltatás és segítség nélkül itt már moccanni sem lehet ha a sugárzó hit is lankad az összekötözött erőnyalábok hamarosan szétpörögnek
