Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Szekér Endre: „A hátha, a mégis, a remény” - Az 1989-es év magyar verseiből és verseiről

az ÁVO Andrássy út 60-ban lévő pincéjében, Kistarcsán és a recski büntetőtáborban írta börtönverseit, melynek irodalomtörténeti és irodalomszociológiai páratlan volta a fejben való megfogalmazásban és megőrzésben rejlik. A Börtönversek 1950—1953 című kötetből hadd idézzük a József Attilára történő utalást: „Itt állok most a kimeszelt cellában. / Karom lecsüng. Vén verejték tapad / testemhez. Gondolj, súgom, Attilára, / és fel ne fújd magad.” Tóth Bálint 1953-as és 1989-es keltezéssel jelenteti meg versét, „Itt állok, másként nem tehettem” címmel. Kárpáti Kamii Egy életút metszéspontjait keresi és találja meg 1953-tól, a váci börtöntől napjainkig. Közben 1956. október 26-án Márianosztrán, a szigorított börtönben írja A szabadsághoz címe versét, s később 1956. november 9-én már otthon folytatja: „Kerékbe törtek, felkötöttek, / felhúztak a karóba.” Eörsi István 1957-ben a váci börtönben írja Emlék című versét: „Harckocsi lőtte végig az utcát, / falhoz lapultak a fegyveresek, / csak kapualjból meredeztek puskák — / ő állt a járdán és nevetett.” Mészöly Dezső „exhumált verseknek” nevezi az 1956 körül írottakat: köszönti a Szabadságot, verses apai levelet ír és nagyszerű akrosztichont fogalmaz Bibó István nevére. Buda Ferenc 1956—1957-ben írt versei hosszú utat jártak be, és elrejtve maradtak 1989-ig, amikor Versek a Falak könyvéből címmel jelentek meg folyóiratokban a ciklus darabjai. Egy helyütt a költő a versekhez írt jegyzetekben beszámol a debreceni megyei börtönben, az állampusztai rabgazdaságban töltött büntetéséről, ahova az „államrend elleni izgatás vádja miatt” került. Buda Ferenc köszönetét mondott Für Lajosnak, aki évtizedekig őrizte ezeket a verseket. „Hazánk zúzott szivén a vér / hűlő patakban omlik, alvad. / Rőtcsillagos komor kövér / Tankok teremtenek nyugalmat”, — írja a Rend című versében. Obersovszky Gyula, az Igazság című forradalmi újság szerkesztője megjárta a siralomházat, 1957-ben írt verseit ugyancsak „kicsit” megkésve tehette közzé: Ég, versek a siralomházból címmel. („Már csak a halál dorombol közelemben / s fürdet verítékem . . .”)

Az előbb említett versekhez kapcsolhatók azok a művek, melyek már később születtek, jelentős részük az elmúlt évben, 1989-ben. Faludy György 1956, te csillag című verse Yeats-mottóval indul („A terrible beauty was born”), a cím tudatosan Petőfi versével cseng össze („Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csillag, / Te a népek hajnalcsillaga! . ..”) Faludy 1986-ban Torontóban írta ezt a versét, azonosulva a forradalommal és emlékével: „ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, / és ötvenhat: egyszer minden száz évben / talpra állunk kínzóink ellen; bármi / történjék is, boldogság, hogy megértem ...” Gömöri György verse 1989-ben jelent meg Malomidő címmel. Mottóval indítja sorait: „Isten malmai gyorsan őrölnek.” (Márai Sándor 1956. október 23-án) Érdekesen kapcsolja a Márai Sándor-mondathoz a verset, hisz azon vívódik, hogy hosszú-e vagy rövid „egy fél élet harminchárom év” az igazságtevésig. Hiszen „mire halottainkat sirba tehettük / csöndben megderesedtünk.” Horváth Elemér Huszonöt év után című versében emlékszik 1956-ra, a disszidálókra, és finom reminiszcenciával utal Illyés versére: „Van ennyi szabadság minden muszájban / S ahol zsarnokság van ott zsarnokság van.” Szepesi Attila Maiéter címmel ír verset, melyben a rettenetes dokumentatív vonatkozást összekapcsolja Rákóczi Ferenc fejedelem 1703-as kiáltványának kezdő szavaival latinul: „arccal a föld gyomra felé fordítva, / miután kimondta a szót: / Recrudescunt diutina Inclytae / Gentis Hungarae vulnera”. András Sándor a (gyászmise a hattyú utcai kocsmában) című versében idézi Nagy Imre miniszterelnök 1956. november 4-én 5 óra 20 perckor mondott drámai felhívását, rádiószózatát: „Csapataink harcban állnak. / A kormány helyén van.” A beszéd mondatait kapcsolja későbbi tragikus sorsukkal és a távoli jövő reményével: „A kormány helyén van. / A sírban. / De jön napja a feltámadásnak, / így hisszük, s míg hisszük, így van.” Döbrentei Kornél Karácsony, 1956 című versében a pufajkás, bestiális csapatot idézi, a bosszú időszakát, s fájdalmasan így folytatja: „jaj, Magyarország újra fekete lyuk...”

A magyar költők jelentős része nem tud és nem is akar elzárkózni a mindennapi eseményektől, az elmúlt évben lezajlott forradalmi változásoktól Kelet-Európábán. Kiss Dénes A hantok dalában a környezetszennyezésre, Apajpusztára utal, de a 301-es parcella,

68