Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)
Hűsíti az majd a hevedet, akár a tundra hava . . . Vagy tán fehér kendövei fejedet be se kötheted? Miért nem teheted? Joh-ho-ho-how! A leveledtől nyugalmam odavan. Joh-ho-ho-how! Jaj, tüzes afgánországi szaga van. Azt írod: álmodban gyakorta látod nyírkéreg sátrunkat, tavunkat s a szállásunk fölött a fellegeket, s hogy társaiddal olykor esténként elvonulsz a tüzes alkonyi fény alatt. Tán a foly ónk, e hazai nem tartogat-e számodra halat? Tán a mi csordánk szarvasai nem ellik-e néked a borjaikat? Kicsikém, miért nem vagy te velem? Joh-ho-ho-how! A leveledtől nyugalmam odavan. Joh-ho-ho-how! Jaj, tüzes afgánországi szaga van. Városba települt földimnek Jó szarvas az első hóval szülőföldjére visszatér. A megüresedett fészek — akár az elhagyott kéregsátor: benne még a hideg szél sem hál meg. (Nyenyec közmondások) Ha az első hó lehulltakor szarvas a csordájába meg nem tér, farkas vagy rozsomák tépte szét, azt jelenti. Ha a fehérfarkú sas fészkelő helyét elhagyja — talált egy jobbra, egy lakatlanra, azt jelenti. 25
