Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)

s ha társukkal őszinte szót váltanak, ne a tulajdon cipőjük orrát figyeljék állhatatosan.

Mit kívánsz az útra kelő embernek?

Eget szemközt, eget hátul, eget,

balfelöl támogatót, eget,

jobbfelöl támogatót, hogy le ne térjen az útról s föl ne bukjon az út porába.

Hát a haldokló mire gondol?

A szomszéd háztető fölötti égre s a folyó fölötti örök égre.

Iszcsetka-samaniska meg a többiek

1

Amidőn folyónkon megjelent az első motoros bárka, mi, gyerekek elsőként özön- löttük el a meredek fövenyes part lejtőjét, majd felnőtt módra — akár csak apáink s nagyapáink — valamennyien méltóságteljesen végigvonultunk a házak és kéregsátrak között, többszólamú tavaszi áradat gyanánt betöltvén szálláshelyünk minden zugát a hírrel: „Tüzet fújó csónak úszik a folyón!”

Egyedül Iszcsetka nem hagyta el nyírkéreg sátrát. Az ágyára vetett irhák és ruhadarabok alatt megbújva rémülten suttogta: „Ez a tüzet fújó csónak énértem, az én lelkemért jött el, a dobom tegnapi hangja vezette őt ide”.

Hamarosan a szálláshely minden lakosa ott volt a parton — Iszcsetka-samanis- kán kívül.

Átható füst kúszott elő súlyosan s feketén a motoros bárka kéményéből, s bozontos mancsát egyenest Iszcsetka sátra felé nyújtotta.

„Odanézzetek! Odanézzetek! — kezdtek mozgolódni az öregek a kárörömtől s a nyugtalanságtól lenyügözötten. — Ez a tüzes szellem most kivonszolja sátrából a fecsegőt.”

A parton állók mindegyike isteni büntetésnek képzelte ezt a füstöt mindama hazugságért, amellyel Iszcsetka bőkezűen megajándékozta az atyafiságot, s gondolatban a sors kényére-kedvére hagyták őt.

Számomra úgy tűnt, hogy a kéregsátor fala mögött rejtező sámán most dühöd- ten birkózik a Tüzes Szellemmel, s minthogy az mindeddig nem bírta elővonszolni rejtekhelyéről, gyermeki képzeletem ügyes harcosnak rajzolta meg őt.

Akár csak szálláshelyünk valamennyi lakosa, magam sem kedveltem Iszcsetkát, akinek minden szavát a kapzsiság sugallta, lelkem mélyén azonban sajnálkoztam rajta.

19