Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Borbándi Gyula: A tizenkettedik óra - H. Szabó Imre és a Nemzeti Parasztpárt
Bor bán di Gyula A tizenkettedik óra — H. Szabó Imre és a Nemzeti Parasztpárt — jL Jl. múlt nyáron az országban több helyütt emlékeztek a Nemzeti Parasztpárt ötven évvel ezelőtti megalakulására és lapokban, folyóiratokban is felidézték azt a Péter-Pál- napot, amelyen írók és parasztvezetők egy csoportja a politikai cselekvés mezejére lépett. Salamon Konrád történész „A harmadik út kisérlete” című könyvében részletesen tárgyalja az alakulás előzményeit és történetét, Tóth Ferenc nyugalmazott makói múzeumigazgató pedig külön füzetben adta ki—bő magyarázatokkal—az eseményre vonatkozó legfontosabb dokumentumokat. (Tóth Ferenc: A Parasztpárt megalakulása, Makó, 1989.) Míg az előző mű áttekintő és összefoglaló munka, az utóbbi forrás jellegű kiadvány, amely nemcsak a parasztpárt alapításának több érdekes mozzanatát világítja meg, de némely részletben módosítja is eddigi ismereteinket. Tóth Ferenc beszámolója és elemzése arra az írásos anyagra épül, amelyet H. Szabó Imre hagyott az utókorra és amelyet a makói József Attila Múzeum őriz. H. Szabó Imre neve és ténykedése mintha feledésbe merült volna. A legfontosabb történeti feldolgozások és összefoglaló munkák hallgatnak róla, az emlékezők egy része sem említi, és csak Szabó Pál emlékirataiban találunk utalást fontos szerepére a Parasztpárt megalakulásában. A lexikonokban nem lelhető fel neve, és „A népi írók bibliográfiájá”-ban is hiába keresem a cikket, amellyel egy önálló paraszti mozgalom megteremtésére hívta fel az érdeklődők figyelmét. A makói könyvecskéből tudjuk meg, hogy H. Szabó Imre 1888-ban született és 1968- ban halt meg. Politikai újságíró volt, a harmincas évek végén a Makói Független Újságot szerkesztette. Ez a lap a Kisgazdapárté volt, és Eckhardt Tibor politikai irányítása alatt állott. H. Szabó nem lépett be a Kisgazdapártba, mert a Kossuth-párt lelkes tagja és az újvárosi 48-as olvasókör elnöke volt. Eckhardt mégis rábízta lapja szerkesztését. Tóth Ferenc szerint azért, mert Eckhardt abban az időben a Kisgazdapárt és a Kossuth-párt közeledésén dolgozott, és azt hirdette, hogy a két párt azonos programot követ. H. Szabó önállóan szerkesztett, keveset törődött Eckhardt és a Kisgazdapárt véleményével. Ezt annál inkább megtehette, mert a lap sikeresnek bizonyult, vasárnaponként négyezer példányban jelent meg (ami vidéki lapnál szép eredménynek számított). H. Szabó együttműködött a Szabad Szóval, a paraszti radikalizmus orgánumával. A Makói Független Újság 1939. február 12-étől mellékleteként és ingyen juttatta el olvasóihoz a Szabad Szót. Makón a húszas években és a harmincas évek első felében erős volt a haladó és demokrata irányzat. A Kossuth-párt és a Szociáldemokrata Párt a húszas évek közepén egyesült ellenzék ként együttműködésre lépett, és ehhez 1935-ben a Kisgazdapárt is csatlakozott. Közös intézőbizottságunk lett és megindították a Várospolitikai Szemle című lapot. A harmincas évek közepén kapcsolódott be a makói politikai életbe Erdei Ferenc, először mint a Kossuth-párt városi titkára, majd mint a Várospolitikai Szemle szerkesztője. Az ő közvetítésével szoros szálak szövődtek Makó és a népi irók között. Nem hatott tehát meglepetésnek, hogy a Márciusi Front már 1937. február 28-án — tehát két héttel a 89
