Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tóth László: Csehszlovákiai (magyar) változásokra
pozva azonban az eddig leírtakat, az alcímet akár meg is változtathatnám. Ilyenképpen: Közelítések egy nemzedékhez. Ugyanis montázsom akarva-akaratlanul nemzedékem helyét, szerepét is keresi a szóban forgó forradalmi változások közepette, s talán sikerült egy-két remélhetőleg erőteljes és karakteres vonás fölvillantásával hozzájárulni annak portréjához. Mert többször is utaltam már rá, az Írásom által vizsgált események középpontjában álló személyek közül jó néhányan — így az 1969-ben alapított, s rögtön be is tiltott Magyar Ifjúsági Szövetség egykori elnökétől, a most miniszterelnök-helyettessé előléptetett történésztől, Varga Sándortól vagy a Gustáv Husák börtöneit is vállaló magatartásáról a világsajtóból is ismert geológustól, Duray Miklóstól kezdve az író Grendel Lajosig, a pszichológus A. Nagy Lászlóig, a publicista Szigeti Lászlóig vagy az elmegyógyász Huncík Péterig — az én nemzedékem tagjai. Talán nem túlzás hát, ha megkockáztatom: nemzedékünk valójában most kapott csak igazán történelmi lehetőséget. Az élethez is, a bizonyításhoz is. Meg a súlyos, éppenséggel helyrehozhatatlan vagy csak nehezen helyrehozható következményekkel járó tévedésekhez is. «EGY MAGÁNLEVÉLBŐL — KELT 1990. JANUÁR 23-ÁN» „Hosszabb és nagy levélre készültem, hogy magát ott messzi Pesten megörvendeztessem . . . El akartam mondani, hogy itt milyen nagyszerű dolgok történtek ... S most írni is könnyebb (s egyúttal nehezebb is). . . November havától három-négy vezércikket is írtam . . . míg húsz évig egyet sem. Nem is volt miért. . . Most van. Bár mostanában kissé lelassult minden, a kommunisták mintha ellentámadásba mennének. (Már én se vagyok az! írom is erről a Válogatott tévedéseimet, s benne egy fejezetet, a Mea culpát, amelyben a hetvenes évek végének — a pártba való belépések — időszakát akarom fejtegetni: ugyanis akkor én több embert ajánlottam a pártba, valami olyan homályos érzéssel, hogy egymást védjük; ma valamiképpen »reformkommunistának« nevezném magunkat. Ezek az emberek is mind kiléptek már. De ez csak egy téma a sok közül. Most mindent meg lehet írni. ..” (Csehszlovákiai magyar újságíró a szerzőnek; nem azonos az e montázs elején idézettel) 1990. január 17.—február 10. 65
