Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tóth László: Csehszlovákiai (magyar) változásokra
hirdetmények, jelszavak, röplapokat osztogató diákok, derűtől sugárzó arcok, alkalomszerűen összeverődött utcai csoportok, az eseményeket vitató kávéházi asztaltársaságok, délutáni tüntetésre készülődök felfokozott várakozása — mind-mind megannyi jele volt annak, hogy a várost történelmi változások tartják lázban. Az utcákat elárasztó jelszavak közül talán a legszebb, és ennek a forradalomnak talán leginkább emberi arcát mutató ez volt: BUDME OCHLADUPLNY. Legyünk tekintettel egymásra. Január elejére a forradalom eltűnt az utcákról, kulisszák mögötti tárgyalóasztalok mögé „ült”, s behúzódott a Jirásek utca 10. szám alá, ahol november 17-e előtt a marxizmus-leninizmus (és „demokratikus” totalitarizmus) tudományát oktatták „önagyonülésező” aparátcsikoknak és idekényszerült kisembereknek, de a Nyilvánosság az Erőszak Ellen kisajátította magának az épületet — itt kapott helyet a Független Magyar Kezdeményezés irodája és a Nap szerkesztősége is. Röviden: ez a forradalom már nem az a forradalom, ha ez egyáltalán forradalom még. De valóban így van-e? Tóth Károly: — Volt egy nagy nekifutása az egésznek, amikor megdőlt a totális rend, a totalitárius rendszer. Ez nagyon sok mindenkit, illetve szinte mindenkit kiszólított az utcára. Nos, ez a tömeg azóta eltűnt az utcáról és eltűntek a plakátok is. Tudni kell azonban, hogy az utcán a differenciálatlan tömeg volt kint. Ami most kezdődik, ami most kezdődött, az a differenciálódás folyamata. Az a kisebbség, mely politikai kisebbségként november 17-e előtt is létezett Szlovákiában, továbbra is kisebbség, politikai kisebbség marad, beleértve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat és különböző polgárjogi erőket. A kommunista kollektivista ideológiát valószínűsíthetően egy nemzeti kollektivista ideológia váltja föl, s ezzel szemben marad majd kisebbségben. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ettől jelentéktelen politikai erővé válik. A pártok, melyek eddig létrejöttek, tulajdonképpen mind csak afféle pártkezdemények, két-háromszáz fős tagsággal. Viszont másutt sem volt ez másként. A lényeg, hogy ezek a pártok léteznek, a programjaikon dolgoznak, s hogy ezek a programok egyre inkább elütnek egymástól és mindegyik a maga híveit keresi a társadalomban. — A Független Magyar Kezdeményezésnek vannak-e olyan törekvései, hogy esetleg párttá alakul? Vagy megmarad egy pártoktól független, politikai mozgalomnak? — Pillanatnyilag több dologtól függ, hogy párttá alakul-e a Független Magyar Kezdeményezés vagy sem? Tény az, hogy nem zárkózunk el a párttá alakulás lehetőségétől, amit nem is szabad kizárnunk, hiszen ha itt létrejönne egy tisztességes többpártrendszer, akkor abban feltétlenül pártképviseletre is szükségünk lesz. Most azonban egyelőre mégsem a párttá alakulásra helyezzük a hangsúlyt, hanem arra, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellennel szövetségben polgári színezetű politikai erő tudjunk maradni. Egyébként a politikai mozgalom jogállása ugyanolyan, mint a pártoké. Huncik Péter: — Ennek a forradalomnak november 17-e és nagyjából december vége között valóban volt egy előző, lelkesedéstől fűtött, felszabadult szakasza, mellyel az ember feltétel nélkül azonosulni tudott. Amikor úgy érezte, hogy valóban felszabadult, és ezentúl minden másképpen lesz. Ez a bizonyos forradalmi szakasz, ami az eddigi rend leépülésében csúcsosodott ki, befejeződött. Mivel azonban e leépítésben, a régi hatalmi struktúra e lebontásában a központi szerepet a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom játszotta, akarata ellenére bár, de centrális helyzetbe került. Vagyis képviselőire az utóbbi negyven év deformációival terhes társadalmában élő ember úgy tekint, mint egy istenre, aki csodát tett, aki ledöntötte a bálványt. Eközben a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szóban is, tettekben is a mozgalmi jellegét igyekszik hangsúlyozni, ami nagyon egészséges és természetes dolog a fejlett polgári demokráciákban, jóllehet marginális jelleggel. Ez a mozgalom azonban akaratán kívül, ismétlem, centrális helyzetbe került, olyan feladatok előtt találva ezáltal önmagát, amelyekre nincs felkészülve, amelyekhez sem az anyagi, sem a személyi 61
