Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tóth László: Csehszlovákiai (magyar) változásokra
< HABEMUS PÁPÁM! > „[. . .] Hiába, no, dünnyögöm magamban este a feleségemnek, mégiscsak fránya dolog ez a forradalom. Ha november 17-én derék rendőreink nem lettek volna kénytelenek kényszerítő eszközöket alkalmazni a brutálisan ácsingózó deákokkal szemben, akkor megtörténhetett volna, hogy köztársaságunk elnöke még ma is Európa egyik legjelesebb polgárjogi harcosa és legelismertebb drámaírója. Ehelyett mi lett belőle? Pont olyan köztársasági elnök, mint amilyenből van egynéhány szerte az öreg kontinensen. Méghozzá kezdő elnök. Lehet, hogy maga Havel úr sem igy gondolta a dolgot. Talán ő is hallotta, amit e sorok írójának mondott el az egyik honatya valamikor december közepe táján, ti. azt, hogy a T. Házban most olyan a hangulat, a honatyák úgy elszánták magukat valamire, hogy Havel úr elnökségéből az ő közreműködésükkel semmi sem lesz. Vitám et sanguinem, hallottam ki szavaiból az eltökéltséget: Hemoglobinunkat és funkciónkat a hazáért! Magam előtt láttam a tágas Ulászló-termet, amint hemoglobinban és funkcióban úszik, miközben öklök emelkednek az ódon mennyezet felé. Aztán megnyílik a padló, és egy hatalmas örvény forgatagában eltűnik a színről minden álnokság, minden szavazásra emelt ököl. Az egyhangú szavazás után már csak egyetlen dilemmám maradt. Vajon ki akarta ilyen egyhangúan Václav Havelt a köztársaság elnökének? Csehszlovákia népe, vagy a mindent egyhangúan megszavazó honatyák gyülekezete? Az utcán mindenesetre ragyogó hangulat uralkodott á népakarat győzelme után. A parlament büféjéből küldött tudósítás még nem érkezett meg szerkesztőségünkbe. SOS” (Nap, 1990. január 5., 2. I.) «A Független Magyar Kezdeményezéstől is függetlenül» Huncík Péter: — Egyet tisztázzunk. A Nap nem a Független Magyar Kezdeményezés lapja. Ebből az első pillanattól kezdve sok vitánk és konfliktusunk származott. A mi lapgazdánk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsága. A Független Magyar Kezdeményezés e mozgalom teljes jogú tagszerve, s rögtön a kezdet kezdetétől kiadott tájékoztatója a Szabad Kapacitás. Tehát a Napnak — véleményét, álláspontját illetően, nézetem szerint a Független Magyar Kezdeményezéstől is függetlennek kell lennie. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A Független Magyar Kezdeményezés például sokkal radikálisabban lép föl sok mindennel — teszem azt, a Csemadokkal — szemben, mint amilyen föllépést a Nap egyáltalán felvállalhat. Volt például egy nagyon kemény vitánk a Független Magyar Kezdeményezéssel, melynek végén fizetett hirdetést akartak feladni a Napban a következő szöveggel: „Táncoljon a Csemadokkal, politizáljon velünk!” — Ez a szlogen a Szabad Kapacitásban végül meg is jelent. — Mi ezt nem tudtuk fölvállalni, mert egyrészt úgy éreztük, hogy már a sértegetés határát súrolja, másrészt meg egy olyan elkötelezettséget jelentett volna részünkről a Független Magyar Kezdeményezés irányában — még ha fizetett hirdetésként jön is —, amibe ugyancsak nem mehettünk bele. — Te a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója és a mai napig szóvivője vagy. Ugyanekkor, mint mondod, egy attól is független lap főszerkesztője is egyben. Nem jelent ez a kettősség feloldhatatlan dilemmát számodra? — Hogy őszintén feleljek a kérdésedre, világéletemben sokkal jobban éreztem magam és érzem mind a mai napig független személyiségként, mint valamely párthoz tartozó emberként. (Nem is tartoztam eddig sehova se!) A Független Magyar Kezdeményezés alapítása idején, azon a bizonyos éjszakán, és az azt megelőző hónapokban mi egyszerűn csak egy nagyon határozott ellenzéki alapállást és magatartást vállaltunk fel. Egy mindenfajta hatalmi struktúrától való függetlenséget, ami tulajdonképpen az a fajta függetlenség volt, amihez a Független Magyar Kezdeményezéssel és minden struktúrával szemben a Nap továbbra is igyekszik tartani magát. Az elmondottak szerint tehát a Nap adta közegben mozgok otthonosabban és érzem jobban magam, s nem a Független Magyar Kezdeményezésben. Van viszont egy nagy félelmem. Attól tartok ugyanis, hogy a mi régiónkban — és nemcsak csehszlovákiai magyar viszonylatban, sőt, nem is csak Csehszlovákiában — az elkövetkező tíz-tizenöt esztendőben a független személyiségnek jövője még nem 58
