Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tóth László: Csehszlovákiai (magyar) változásokra
Mondanom sem kell, a Nyílt levél nem maradt válasz nélkül, s másokkal együtt a hazánkban is jól ismert író, Grendel Lajos — egyébként az inkriminált televíziós vita egyik résztvevője — is föltette a kérdést: kinek az érdeke? <CUI PRODEST?> „A pozsonyi tévé január 3-i Dialógus stúdiója, amely a nemzeti kisebbségek kérdését tűzte műsorára, egyértelmű kudarccal végződött, s a nemzeti türelmetlenségnek olyan tüzeit lob- bantotta föl, amely minden józanul gondolkodó csehszlovák állampolgárt meghökkentett. A műsorra érkező visszhang egyébként arra is figyelmeztet, hogy a november második felében kialakult egység és konszenzus szlovákok és magyarok között mennyire törékeny még. Engem különösen a Stúr Társaság nyilatkozatának hangneme szomorított el. Aki megnézi a műsorról készült videofelvételt, meggyőződhet róla, hogy a Matica pozsonyi szervezete és a Stúr Társaság vádjainak zöme teljesen megalapozatlan. Éppen ezért szeretném ismét leszögezni, amit a Független Magyar Kezdeményezés megalakulása óta hangoztat. Az FMK* azon az elvi alapon áll, hogy a térség minden országának határai sérthetetlenek. Arra törekszik, hogy azon a lelki megbékélésen és barátságon munkálkodjék szlovákok és magyarok között, amelyre megérett az idő, s amelyet minden internacionalista frázispufogtatásuk ellenére a kommunista rezsimek elmulasztottak megtenni. A megbékélés folyamata a lelkekben kell, hogy elkezdődjék. Nálunk is, Magyarországon is. Ha hiányozni fog belőlünk a tolerancia, nincsenek olyan demokratikus törvények, amelyek a felek legjobb akarata mellett is garantálni tudnák a kölcsönös tiszteletet és barátságot. Pedig ebben az évszázadban még soha nem voltak olyan kedvezőek a feltételek a kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon alapuló magyar—szlovák barátság és együttműködés megteremtésére, mint most. A novemberi gyengéd forradalom tabula rasát teremthet ebben a kényes kérdésben is. Nem véletlenül nyilatkozott hasonló szellemben Jirí Dienstbier külügyminiszter budapesti látogatásakor. Kis lélekszámú nemzetek vagyunk, s akármilyen arculata lesz, a jövő Európájában is azok maradunk. A földrajzi helyzetünk sem fog változni. Az egyesülés előtt álló erős Németország és egy hatalmas Szovjetunió között helyezkedünk el. Azt pedig, hogy milyen gazdasági-ökológiai-morális válságba jutottunk az elmúlt évtizedekben, fölösleges részletezni, mindenki a saját szemével láthatja. Lengyelországtól Bulgáriáig közösek az érdekeink, s a válságból külön-külön nem tudunk kijutni, csak együtt. A térség valamennyi országa a parlamentáris demokrácia irányában halad, először együtt a történelem folyamán, s ez az államközi kapcsolatokban is új fejezetet nyithat. Mi, szlovákiai magyarok, tisztában vagyunk a magyarországi szlovákok súlyos gondjaival is. Ezért a helyzetért azonban nem mi vagyunk a felelősek. A kérdést, hogy ebben a kérdésben miért alakult kedvezőtlenül mindenhol a kisebbségek helyzete az elmúlt negyven évben, Husák, Kádár, Ceausescu és Zsivkov uraknak kellene feltennünk (már aki él közülük). Panaszlistákat minden kisebbség össze tudna állítani, s attól tartok, meg is cselekszik. Úgy gondolom, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak, miközben a saját problémáinkat soroljuk, nem szabad elfeledkeznünk a magyarországi szlovákokról sem. Természetesen nem áll módunkban megoldani az ottani problémákat, az a magyar kormány kötelessége. Ám budapesti barátaink révén ezt a kérdést szüntelenül napirenden tartjuk. A kisebbségek problémáinak kezelése mindenekelőtt nagyvonalúságot és megfontoltságot igényel. Vádaskodások helyett kulturált párbeszédet. És harcot a nacionalizmus ellen úgy, hogy a magyar nacionalizmus ellen magyarok, a szlovák nacionalizmus ellen szlovákok lépjenek föl. Ne feledjük: az érdekeink közösek és azok is maradnak.” (Nap, 1990. január 19., 1. I.) «A nap és a sajtószabadság» A sajtószabadságot tűzte programadó vezércikkének „zászlajára” december 15-én a Nap. S ha e lap érdeme csak annyi lenne/maradna, hogy példával, egy lehetséges tartás, vállalás első felmutatásával állt a csehszlovákiai magyar sajtó, újságírás (újbóli) megváltozása elé, sajtó történeti jelentőségét már azzal is megalapozta volna. A Napban elsőként újultak meg halódó/haldokló publicisztikai műfajok, elsőként fiatalodott és elevenedett * A Független Magyar Kezdeményezés — T.L. megj. 56
