Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
EGY ÚR: Most már Patvari Péter vagy Pál! Pál vagy Paulina! Semmit se értek! Meg itt van ez a Dunyáska is! Meg Mása! EGY HANG: Fogja be a száját, láttam, még jegyet se vett! Belógott! JÁTÉKMESTER: Bocsáttassék meg mindenki bűne! Egység, békesség, békesség és egység! (Int.) A szobrot! (Jön Szobordöntő polgár, felállítják az iménti szobor hű mását. Koszorúznak.) HANGOK: Rehabilitáljuk a dicső szobrot és a dicső szobrászt! MÁS HANGOK: Rehabilitáljuk a dicső szobordöntőt! MÁS HANGOK: Rehabilitáljuk a dicső régészeket! JÁTÉKMESTER: Szép lassan eljön mindennek az ideje! HANGOK: Éljen, éljen a Nagy Kiegyezés. Éljen a kompromisszum! JÁTÉKMESTER: Nem lesz többé lines az egyik oldalon, és nem lesz a másikon kétségbeesett harakiri! Él tovább a nemzet nagy hite! Csont ide, csont oda — költőnk a hős csatatéren esett el! HANGOK: Éljen Barguzin! Éljenek a ruszkik! JÁTÉKMESTER: Úgy van! Mert ők menedéket adtak Patvari Pálnak, aki hű katonája volt 1848-nak, és menedéket adott Baradlay Elemérnek, az én dédapámnak is, aki megírhatta a hű históriát! Hát soha ne akarjátok elvenni többé a nemzet hitét! (Zene szól, zajlik a koszorúzás.) A szemünk lát és mégis vakoskodik. Világtalan a szempár, de mégis átlát mindenen, mint a röntgen hajnalsugára, én testvéreim! Békéljetek meg! Óvakodjatok az angyalfehértől és a sátánfeketétől! Békesség, egyezség és egészség — jó testvéreim! Egérutat mindig a reménynek! (A zene mind erősebb, morajló éljen hangzik mindenünnen. Sötét. Vége.) Pécs Péter: Erdély — 1988. 37
