Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
Patvari: Igenis meg fogom írni! Megírom, hogyan adtam ki magam Patvari Péternek, én, Baradlay Elemér, a volt dilettáns költő és vándorszínész! Nem szégyellem a játszi ötletet. . . mert így is harcolhattam Bécs ellen, még Barguzinból is! Hordóházi: Csakhogy osztrák és magyar kiegyeztek, Elemér fiam! Patvari: Én viszont 48-as párti vagyok, Kossuth-párti, aki nem értek egyet a kiegyezéssel! Én a szabadságharc elesettjeinek meggyalázását látom a kompromisszumokban. És a párt tagja vagyok, akárcsak te! Hordóházi: Néha a saját pártunk véd meg önmagunk ellen, édes fiam! Patvari: Néha a saját pártunk ellen kell, hogy megvédjen egy idegen! Hordóházi: Ej, te nem érted, milyen bonyolult itt a helyzet! Patvari: Nem! Hordóházi: Amikor te Barguzinban Patvari Péternek adtad ki magad — jól jött, hogy még mindig éltetted a reményt nemzetedben ... Jól jött, amit a lengyel barátunkkal üzentél.. . De azóta sokat változott a világ. Patvari: Mi ma is szabadságharcot akarunk, amíg osztrák császár van mi felettünk! Hordóházi: Igen, szabadságharcot, de nem most. . . Ha te közlöd emlékirataidat: pro primo kiderül: a 48-as párt egyik tagja szélhámoskodott. . . Patvari: Ez nem szélhámosság volt! És ha az ... Hordóházi: Akkor szent szélhálmosság. Úgy van! De csak nekünk! Elemér, nekünk érdekünk, hogy tiszta legyen az ügy. Tiszta, de nem úgy, hogy Patvari meghalt Segesváron! Ám úgy sem, hogy Barguzinban élt tovább! Patvari: Nem értem! Hordóházi: Ha Patvari meghalt Segesváron, a nép elveszíti a legendák reményét, hogy a költő még visszatérhet Kossuth oldalán és orosz segítséggel! Patvari: De én éltem a nevében Barguzinban! Hordóházi: Akkor pláne nem leplezheted le szélhámosságodat. Ráadásul pártunk tagja szélhámoskodott! A nép nem csalódhat a pártban! Sehogyan sem jó ez, Elemér! (Sétál.) Patvari: És ha azt írnám, hogy mintha láttam volna őt Barguzinban . . . Mert amiért én Patvarinak adtam ki magam, ő, az igazi. . . szóval, ő is élhetett ott, tőlem függetlenül. .. Hordóházi: Akkor a nép joggal kérdezné . . . miért nem küldött verset? Műveket! Levelet a családjának! Nem érted, odalenne Patvari nimbusza! Gyáva lett talán? Beadta a derekát? Kiábrándult a forradalomból? A népből? Talán orosz verseket kezdett írni? Nem, Elemér, egyik nagyobb tragédia lenne, mint a másik! A nép önbizalmát vesztené el. A nemzeti költő, aki annyit ostorozta nemzetét, végül is megtagadja. Méltatlan a nemzet, ahogy írta: Ő már szégyellte, hogy magyar! Ezt akarod? Patvari (összehúzott szem): Tehát? Hordóházi: Tehát neked nem szabad feszegetned ezt a kérdést... És senkinek. . . Kószáljon csak a régi hír, hogy élt, vagy akár ma is ott él Barguzinban vagy másutt... és közben hadd kiabálják csak, hogy ostobaság, hiszen elesett Segesváron! Ebben nem szabad, nem kell állást foglalni, mert pártunknak mindkettő rossz! Világos?! Patvari: Én hazámnak, népemnek segíteni akartam onnan is . . . És most itthon ne segítsek?! Hordóházi: Bécsnek használnál vele, Elemér! Akár szétfoszlik Patvari nimbusza, akár megerősíted, hogy elesett Segesváron! Ha a nimbusz eltűnik — a nép reménye is. Ha Segesvár igaz — nem mardossa Bécset! Alszik nyugodtan Ferenc Jóska úr! (Kis csend.) Patvari: A párt nem tilthatja meg az igazságot. Hordóházi: Csak elhalasztja, Elemér. Ha már elindítottad ezt a hírlavinát — légy követ30
