Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
Patvari: Ne nevessen ki! Natasa: Nem magát. .. magamat. . . magunkat... a hiszékenységünket nevetem ... a jóságunkat. . . (Hirtelen.) Akkor ez az Empedoklész most már kiről szól? Patvariról vagy Baradlayról? Patvari: Empedoklészről, Natasa. Aki nagy volt, de még nagyobbnak akart látszani istenségnek, fönn az Olümposz hegyén. (Kis csend.) Natasa: És a barguzini vulkán a saruját kivetette:.. . egy levél formájában .. . kiderült, hogy — nem isten . . . Patvari: Előbb-utóbb mindennek ki kell derülnie . . . (Kis csend.) Sajnálom, hogy maga bennem csak Patvarit szerette és nem Baradlayt. Natasa: És hogy maga engem egy tűzhányónak nézett. .. (Sóhajt.) Ó, szegény apám! Mindenki rajta fog nevetni. . . egy szélhámos vezette orránál fogva ... és minket is .. . engem . .. Patvari: Pardon! Egy jobb sorsra érdemes szélhámos . . . Mint már pedzettem volt . . . egy hazafias szélhámos, ha szabad így kifejeznem magam .. . (Némi méltósággal.) Natasa: Igen, egy nobilis lelkű szélhámos . . . (Bólogat) Igen, ez talán igaz ... de akkor én és maga hamisan éltünk le húsz évet. . . Istenem, húsz kerek esztendőt! (Most érthetetlen kiabálás, kintről.) Natasa (mint aki alig hallotta): Hát vége . . . (Berohan immár átöltözve, Maruszja, Nyinocska, Droszida.) Maruszja: Mi volt ez a kiabálás? Te is hallottad?! Droszida: Pszt... (De kint most csend van.) Nyinocska: Képzelődtetek! Natasa: Az meglehet... az az egy meglehet.. . (Másra érti): Patvari: Nem képzelődtünk ... én is hallottam . . . Megyek . . . Natasa: Hova? Patvari: Az édesapjához . . . beszédem van vele. Natasa: De hisz vadászni ment. . . Patvari: Akkor vadászni is elmegyek . . . egy nemzeti költő — bátor, még másodpéldányban is, Natasa . .. (Kimegy.) Maruszja: Ezt meg mi lelte? Veszekedtetek? (Mohón.) HANGOK: Széttépte! Meghalt! A vadászaton! Droszida: Teremtő isten! Tisztán hallottam! Ti is? Megyek, megnézem! (Kirohan.) Maruszja: Krisztusom! Jól hallottam? (Lendületet vesz, hogy utánafusson, de most hangok egész közelről, megtorpan. Jönnek: Kuznyecov, Artjonov és Droszida.) Artjonov: Hogy az a magasságos! Egy embert széttépett az itt kószáló bestia . . . egy mandzsu tigris ... a felismerhetetlenségig . . . (Homlokát törli.) Maruszja: Ő . . . ő hol van, apám!? (Kissé színpadiason fejéhez kap.) Hol van a tatár?! A tatár! Kuznyecov: Meglépett... kereket oldott, na ... Maruszja: Őt tépte szét! Őt! Kuznyecov: Nem őt, esküszöm, nem őt! Maruszja (fejét szipogva hajtja az éppen mellette álló Artjonov keblére): Jaj istenem, ilyen az én szerencsém . . . ilyen a Maruszja szerencséje . . . Artjonov (némi megindultság): Ne sírj, Maruszja, kedves, ne sírj . . .majd csak lesz valahogy... Natasa (aki kábán állt, most hirtelen): Szent isten! Patvari! Patvari maga után ment, apám! Fegyver nélkül... A jaguár . . . a . . . a . . . tigris . . . Artjonov: Mit beszélsz? Bocsáss meg, Maruszjám! Megyek utána, megyek! (Elsiet, Kuznyecov is megmozdul, de valamiért utána jobbnak látná a lánya mellett maradni). 21
