Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
ben élni a Kuznyecov-családdal, Natasám. Nagy az ország és kevesen vagyunk . . . Kuznyecov (bejön): Viszünk egy tatár kísérőt is .. . Artjonov (szórakozottan): Miféle tatárt? Kuznyecov (hangosan): Egy orvvadász, én csíptem el. . . Még hasznát vehetjük .. . /x Nagyon megbízható . . . Már kezd a házamhoz szokni.. . Mi van, nem megyünk? (Hol egyikre, hol másikra néz, valami gyanús neki.) Artjonov: Megyünk! Ügyelj magadra, Natasám! (Halkan, csikorogva.) Jaj lesz a fácánoknak! ( Sötét.) 4. kép Iskolaterem Barguzinban. A katedrát megtoldva — összeeszkábált színpad. Ruhaanyagfüggöny. Néhány iskolai pad. Az elsőben ül Droszida, mint súgónö. Belép Maruszja görög fiúnak — Szalvosznak — öltözve. Rángatja magán a ruhát. Maruszja: Nem fogom eljátszani ezt a fiúszerepet! (Hisztériás.) Droszida (békülékeny.): Jó, kedvesem, majd eljátszom én a nagy kebleimmel és akkor te leszel a súgó ... Maruszja: Persze, a súgó! Bedugva a lukba, ahol senki se lát.. . Droszida: Akkor válassz, édesem! Vagy a színpadon, mint fiú, vagy a súgólyukban, mint lány! Maruszja: Ez az én választásom, mi?! Még véletlenül se játszhatnám el a Nyinocska szerepét! Mert előbb mindig ti választotok . . . vőlegényt. . . szerepet... Mindig ti. .. Droszida: Békesség, Maruszja! Inkább most már jól vigyázz arra a tatár orvvadászra ... mindent tudok ... és megmondtam: összetartás legyen! Szeretet! Mikor megmondtam! Hányszor! Megesküdtél, amikor atyáink szerencsésen visz- szatértek . .. Megesküdtél! (Más hang.) Remekül fogod alakítani az ifjú görög Szalvoszt. . . Igazán jóképű fiú! (Rámosolyog.) (Be Patvari és Nyinocska —jelmezben.) Megjött Empedoklész, a nagy görög költő és filozófus! És hű szerelme: Akszjoma Patvari: Droszida, lelkecském, minél kevesebbet súgjon, próbáljuk ki a szövegtudást! A harmadik felvonás első képével kezdjük . . . Droszida: Akszjoma és Empedoklev a színre, aztán Szalvoszkij következik! Csendet! Kezdődik az Empedoklev halála című szomorújáték! Csendet kérek! ( Tapsol.) Nyinocska (mint Akszjoma): Ó, Empedoklev! Én szerelmem! Patvari (mint Empedoklész): Ó, én szerelmem, Akszjoma! Maruszja (felnevet): Hihihi! (Mély csend.) Droszida: Maruszja! Mit mondtam?! Maruszja: Ne haragudjatok, de nekem szörnyen nevetséges, hogy Empedoklészből Em- pedoklevet csináltunk ... a görög neveket átírtuk oroszra . . . Miért nem lehetek én Szalvosz, miért kell nekem Szalvoszkijnak lenni? Patvari: Maruszja, kedves, nem megmondtam, hogy így jobban a nézők bőre alá bújhatunk . .. Nyinocska: Nem azért mondom, de Maruszjának van valami igaza! Droszida: Maradjon a görög! (Kis szünet.) Patvari: Ám legyen! De maga Nyinocska ne úgy álljon ott, mint egy sudár szibériai fenyő! Nyinocska (ravasz és durcás): Egy szegény özveggyel így nem beszélnek, sógor! 15
