Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Szenti Tibor: Novák László: A három város építészete (Gondolatok a múzeumi műhelymunkáról, a nagytájról és a monográfiáról)
Tanulmányírói nyelve ötvözi a stiláris gazdagságot, a meggyőzés, az érvelés retorikus alakzatait a nyelvi tisztasággal, pontossággal. A nyelv sokrétűsége, kifejezőereje a szöveg elemeinek szigorú funkcionalitásával társul. Fülöp László úgy kerüli el a végletesen lecsupaszított, a szakszerűség tárgyias objektivitásának alárendelt műnyelvet, hogy közben elhárítja az impresszionisztikus és ideologikus közelítés nyelvi formáit is. Tanulmányait nagyfokú kimunkáltság, érzékletes tömörség jellemzi. Feltűnő a kötet egységessége — annak ellenére, hogy a tanulmányok különböző időpontokban íródtak. Ez az egységesség a kötet minden írását átható rendszerszerűség az elemző értékszemlélet azonosságának következménye. Fülöp László teljesen önálló, önmagukban zárt elemzéseket egységes művé szerkeszt. A kötet egy-egy reprezentatív regény jellegadó sajátosságait, irodalomtörténeti helyét határozza meg (az egyes tanulmányokban) és egy korszak epikai jegyeit összegzi (a kötet szintjén). A műelemzések egységes mű részei tehát, s így szinte kínálják a lehetőséget egy korszakmonográfiához, egy teljes áttekintéshez. (Ezért is sajnálhatjuk, hogy kimaradt a kötetből Móricz, Szabó Dezső Elsodort faluja., Szentkuthy Prae-je és Füst Milán Feleségem története.) Az „előtanulmányokból” nagyszerű tanulmánykötet született. Porkoláb Tibor Novák László: A három város építészete (Gondolatok a múzeumi műhelymunkáról, a nagytájról és a monográfiáról) Novák László újabb könyvvel jelentkezett. Az Arany János Múzeum kismonográfiái közül ez a 8. kötet. Rögtön megjegyezzük, hogy a besorolás e kiadvány terjedelmét és koncepcióját tekintve, nem igazán megfelelő. Novák László munkái az utóbbi években szakmailag szerencsésen kinőttek a „kismonográfia” sorozatból, és a földolgozott téma átfogó, pontos, részletező köteteit alkotta meg. Sajnos, napjainkig tartja magát az a meg nem alapozott, lekezelő álláspont, hogy az MTA intézeteiben és kutató csoportjaiban születhetnek igazán nagy értékű tudományos munkák, monográfiák. Ez a szemlélet kimondatlanul is másodosztályúvá minősíti az egyetemi kutatómunkát, megtűri a megyei múzeumokét, és vagy vállveregetve kezeli, vagy figyelmen kivül hagyja a vidéki „kis” múzeumok szellemi termékét. A teljesség igénye nélkül, csupán példaként említjük meg a debreceni, békéscsabai, szolnoki, veszprémi, szegedi múzeumok országos, nem egyszer európai rangú köteteit, sorozatait; és több tudományágban folytatott, kiváló szakmai tevékenységét. Évtizedekkel ezelőtt már lehetett tapasztalni, hogy a kisebb vidéki múzeumok szakmai munkája hogyan izmosodik, ha megfelelő szakember dolgozik bennük. Hódmezővásárhelyen például Galyasi Miklós művésztársaival együtt a második világháború után elsőnek teremtette meg az Őszi Tárlatokkal a hagyományosan visszatérő, országos jellegű képzőművészeti kiállítást; Nagy Gyula Orosházán elsőnek hozott létre paraszti önéletrajzíró csoportot, ahol olyan tehetségek bontakoztak ki, mint a több kötetes idős Csizmadia Imre. Egyedülálló alkotóműhellyé vált Nagykőrösön az Arany János Múzeum is, ahol a szellemi irányító Novák László. Nincs azon semmi csodálnivaló, hogy vidéki múzeumok tért hódítottak maguknak és a tudomány felszínére kerültek, hiszen gazdag forrásanyagot gyűjtöttek az elmúlt fél-, másfél évszázad során és a helyi kutatás jelentős része, a levéltárak mellett ide összpontosult. A táj „mélyfúrásait” ezekben az intézményekben lehet megfelelően elvégezni és soha sem lesznek elhanyagolhatók! Novák László az utóbbi években olyan több napos tudományos üléseket, interdiszciplináris konferenciákat rendezett, amelyeken vezető szakemberek átfogó előadásokat és ismertetéseket tartottak. Ezeket jelentős tanulmánygyűjteményekbe szerkesztve adta ki. Ehhez járultak az egy-egy fontos szakkérdést felölelő, saját gyűjtésű monográfiák, amelyek kutatási területének, a Kecskemét—Nagykőrös—Cegléd és vidéke nagytájnak egyedülálló népi értékeire terelték figyelmünket. A Nagykőrösön folyó kutatómunka iskolát hozott létre, amelynek megalapozója Novák László múzeumigazgató. Máig tartó vita folyik arról is, hogy a „Három város” és vidéke együttesen alkothat-e néprajzi, szociográfiai, kulturális nagytájat? A régi séma szerint a Kárpát-medence nagytájai közé olyan földrajzilag is jól elkülöníthető országrészek tartoztak, mint pl. az Alföld, Dunántúl, Erdély stb. Ennek az álláspontnak a nyilvánvaló tarthatatlansága akkor derült ki, amikor a korszerű tudományos feldolgozások sorra megjelentek, és érzékelnünk kellett, hogy például a Kunság és a Dél- Alföld, a Tiszántúl és a Duna—Tisza közi homokhátság képe jelentősen eltér egymástól, holott földrajzilag csakugyan a Nagy Alföldhöz tartoznak. 94
