Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Bisztray György: Miska János: Kanadából szeretettel
tudunk ünnepelni.” A kisesszék egész terjedelme gazdag pszichológiai tapasztalatokról, morális érzékenységről, szociális felelősségről vall. Ezekben az írásokban árul el önmagáról is a legtöbbet. Egy képzelt baráthoz intézett levelében olvassuk: „Általam olyan ember kéri barátságodat, akit az élet megtanított, hogy ne álljon elő kész tervekkel, legfeljebb távoli reménységekkel, mert tapasztalta, hogy nem bárányok között él, s nemcsak az ő álmai lidércesek. Emiatt azonban ne aggódj, s amiatt sem, hogy néha ébren is rémeket látok. Ezek csak a munkáló lelkiismeret termékei. Aki szemforgató szólamokkal ítélkezik a világ s benne az ember helyzetéről, az biztosan nem lát rémeket. ..” Lehet-e elismerőbbet mondani egy tehetséges és fiatal íróról, mint azt, hogy lelkiismeretes író? Már pedig Szigeti László a Csendek útjain bizonysága szerint nyilvánvalóan az. Szigeti lászló magyarságtudatot, nemzetiségi tudatot akar erősíteni. De nincs semmiféle „tudat” ismeret nélkül. Könyve arra int, hogy itthoni, saját magyarságtudatunk, magyarságismeretünk gazdagodik azáltal, ha a csehszlovákiai magyar valóságfeltáró irodalomnak olyan alkotásait is birtokba vesszük, megismerjük, mint a Csendek útjain. Tüskés Tibor Miska János: Kanadából szeretettel „Miből él?” Avagy eredetiben: „What do you do for a living?” Kanadában nem szokás új ismerősöknek munkájukra vagy anyagi viszonyaikra vonatkozó kérdéseket föltenni, de a fenti érdeklődést nem veszik zokon. Nem tudom, mit válaszolna Miska János a kérdésre; valószínűleg a körülményektől függne a válasza. Egyrészt az ottawai szövetségi mező- gazdasági minisztérium vezető beosztottja ő, jelenleg az ontariói agrárkönyvtár-hálózat igazgatója, mintegy tucatnyi nemzetközileg méltányolt szakbibliográfia szerzője. Másrészt a legjobb Kanadában élő magyar nyelvű novellista és kiemelkedő kritikus, aki a hatvanas években megszervezte a Kanadai Magyar írók Körét, két könyvméretű, a kanadai magyar kultúrát föltérképező bibliográfia szerzője, a kanadai magyar irodalom három magyar és két angol nyelvű antológiájának szerkesztője. Anyagilag valószínűleg „hivatalos” állásából él tehát, de szellemi lételeme az irodalom. Jelen kötet a második a maga nemében, az 1974-ben megjelent „A magunk portáján” folytatása, melyet a szerző 1963 és 1973 közt megjelent írásaiból válogatott össze. Ez a gyűjtemény 1975 és 1985 közt megjelent esszéket, tanulmányokat tartalmaz. Időtállóbb az előző kötetnél, és tárgyilagosságánál, adatokkal alátámasztott következtetéseinél fogva különösen érdekes lehet a magyarországi olvasónak, aki a „külföldre szakadtakról” mindeddig lényegesen több futó benyomást, általánosítást, szólamszerű tételt talált az itt megjelent írásokban, mint tényeket. A kötet erősségét a kanadai magyar irodalmat bemutató tanulmányok képezik. Nemcsak a gyakrabban ismertetett műfajról: a költészetről, a költők „szent megszállottságáról” ír hozzáértően a szerző, hanem a lényegesen kevésbé értékelt szépprózáról is. Ennek megjelenését a harmincas évekre vezeti vissza. 1980-ra kialakult méreteit pedig azzal illusztrálja, hogy az addigra kiadott negyvennégy kötet a magyar nyelvű szépprózát a nem angol, nem francia kanadai irodalomban a számszerűleg igen népes német és ukrán nyelv- csoport után a harmadik mennyiségileg legfejlettebb nemzetiségi irodalommá avatja. A prózai művek, főként a regények közismert előállítási és terjesztési nehézségei miatt különösen méltánylandó ez a helyezés. Egyedülállóak azok a tanulmányok, melyekben Miska a kanadai próza egészének perspektívájából vizsgálja az ország magyar irodalmi vonatkozásait A John Marlyn, George Payerle, Gabriel Szohner, és meglepően sok más magyar származású szerző által képviselt angol nyelvű prózát Miska a kanadai magyar irodalom második dimenziójának nevezi. Szerinte ezek az írók objektívebben (és hozzátehetjük: érdekesebben) mutatják be a ki- és bevándorlást, valamint a kanadai valóságot, mint a magyar nyelven alkotók. Ezt Miska annak tulajdonítja, hogy az angol nyelv használata elidegenedést, intellektualizáló- dást, kritikai távolságtartást eredményez. Talán legkiemelkedőbb e regények sorában John Marlyn „Under the Ribs of Death” (A halál szorításában) című, 1957-ben megjelent műve, melyet a kanadai próza egyik klasszikusaként tartanak számon. A két világháború közt Winnipegben fölserdülő, asszimilálódni vágyó Hunyadi Sándor (alias Alex Hunter) szivszorító története a világirodalom kivándorlással foglalkozó regényeinek sorában is megkülönböztetett elismerésre tarthat számot. Ennek ellenére magyar nyelven mindeddig nem jelent meg. Az irodalomtudományban manapság fölöttébb divatos „imagológia” érdekes alkalmazására példa Miskának az a tanulmánya, mely az angol nyelvű, részben magyar szerzőktől származó kanadai széppróza magyar szereplőit tárgyalja. Papp Carrington Ildikó 1982-ben közzétett fölmérésére hivatkozva megállapítja, hogy a kanadai irodalom számos magyar regényalakja két 91
