Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
EGY ÚR: Hát nem látják, hogy ezt a Barguzint a sztálinisták találták ki, hogy hálásak legyünk a szovjetnek, amiért nemzeti költőnknek sírhelyet adott! Mosakszanak, hogy ők ugyan segítettek leverni 48-at, de azért arra is gondjuk volt, hogy nemzeti költőnket ne adják Bécs kezére! Persze, a ruszki jótét, jámbor lélek! (Gúny.) Majd később azért is benyújtják a számlát, mint a földgázért ésatöbbi! Igazam van? JÁTÉKMESTER (lojálisán, a jegy érdekében): Úgy van! Az imázst is védik. A hálaimák hálaimázsát! És szerintem Sztálin és Hitler együtt találták ki ezt a dolgot. Hitler azért, hogy mi, csatlósai 1944-ben Barguzinig hatoljunk és elfoglaljuk a fasisztáknak Patvari Péter sírját! EGY ÚR: Hát nem visszaadták a zsákmányolt 48-as zászlókat is ... nehogy mi menjünk érte? Moszkváig s Leningrádig?! (Közben lobogtatja a bankót, a jegy árát, de mindig visszahúzza.) Ruszki bosszú, muszka-huncutság ez! Igazam van? JÁTÉKMESTER (bólogat, egyre lojálisabb): Patvarit, aki hős volt, szerető férj, gondos családapa, most lerántanák a nemzetemelte piedesztáljáról... méghogy elvette a barguzini postamester lányát, ahh! EGY ÚR (kicsit visszahúzza a bankót): Fogadom, a románok keze is benne van a dologban ... Hogy ne mehessünk többé ünnepelni a hős segesvári csatatérre, amit Trianonban, Párizsban és Helsinkiben oly gáládul raboltak el tőlünk! Hiszi, hogy ezért? JÁTÉKMESTER: Úgy van, uram! Mert nemcsak cselekedeteink — de hiedelmeink is mi vagyunk! EGY ÚR: Magyar átok! Micsoda szomszédság! Bezzeg az angolok vagy a franciák nem taszítják le a talapzatról nagy költőiket! JÁTÉKMESTER: Elrabolják tőlünk az imázst! Az imázsainkról nem szoktatnak le minket! EGY ÚR: Miféle imásokról kiabál? JÁTÉKMESTER: Jól mondja. Ima és imágó! A művelt latinból jön az imázs szó: az a kép, amely az ő nemzetében az ő nagy költőjéről kialakult. A boszorkányról az az imázsunk, hogy gonosz. Jó boszorkány nincsen. Ez a történelmi imázs, a hagyományos. És ez bizony olyan, mint az ima. A fohász! Szent dolog! Ki merné azt mondani, hogy Napóleon egy időben tán még kalaposinas is volt? Vagy Nagy Sándor lóvakaró istállófiú? Na ugye! (Nyújtja kezét a pénzért, az elhúzza.) EGY ÜR: A pánszlávok győznek le megint! Patvari Péter Barguzinban, Szibériában — orosz néven! Szép dolog! Győz rajtunk a pánszláv gondolat! Szittya sors és magyar átok! Igazam van? (Egyre elkeseredettebb, őszinte.) JÁTÉKMESTER: Annál is inkább igaza van, mert Patvari Péter családi neve végül is Patocska Pál... szláv hangzású név. Nos: vissza akarják terelni az „elbitangolt bárányt”! Haha, nem fog nékik sikerülni! (A fenti játék.) A nemzet öntudatán új sebet akarnak! Majd azt mondják: ezeknek még nemzeti költőjük sincsen! Milyen nemzet az, amelyiknek nincs költője? Az, kérem, nem is nemzet, és igazuk van! Igazam van, hogy igazuk van? EGY UR (a pénzt visszahúzza): De mennyire! Szóval erről szól a játék? JÁTÉKMESTER: Erről! És még mennyi másról! EGY UR: És gondolja, hogy a mi helyzetünket, sorsunkat meg fogja érteni egy angol vagy egy francia? JÁTÉKMESTER: De mennyire! Gondoljon csak az angolok III. Richárd királyára: Shakespeare púposnak, sántának, gonosztevőnek állította be. Hát a jó ángliusok erre föl egy III. Richárdot rehabilitáló klubot alakítottak, ami 20