Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (IX. rész. esszéregény) (Ford.: Szenyán Erzsébet)
Oscar Wilde-ot idézi ezzel kapcsolatban: „Az egyetlen hely, ahol az ember egyedül lehet anélkül, hogy magányosnak érezné magát”. Calgaryban: Marie-Jean Ribordy. Svájcban született, de 17 évet töltött már Kanadában, nagyobbrészt északon, a sarkkör alatt. Ha északra indulsz — mondja —, fel kell ráznod elmédet és szívedet, a természet részévé kell válnod. A természet részévé válni — ehhez akaratra, erőfeszítésre, koncentrálásra van szükség. febr. 16. Szerzői est a philadelphiai Temple Egyetem irodalmi tanszékén. Valaki megkérdezi a teremből: — Az, hogy Ön évekig tartózkodott olyan emberek között, akiknek nyelvét nem értette, nem tette élesebbé az ön látását és hallását? Miközben a feleleten gondolkodom, eszembe jut egy teheráni füszerkereskedő. Ha nyugalom volt, áruját kirakta boltja elé az utcára, ha tüntetésre lehetett számítani, áruját elrakta, nehogy a tömeg széttapossa. Az ő viselkedése információ volt a számomra, helyettesítette a nyelvtudást. Vajon a XXI. század a Csendes-óceán évszázada lesz? Ez nagyon érdekel. Érdekelnek a korok, civilizációk, a birodalmak, a tágas történelmi horizontok, a széles panorámák, a lejátszódó események egymásra rakodása. „Minden apró szövegnek sok jelentése van” (Hemingway). A történelem is ilyen szöveg. A Temple Egyetem pszichológia professzornője, Miriam Olson kritikusan nyilatkozik Reaganról. Bizonyítékként azt említi, hogy elnökségének nyolc éve alatt Reagan arca semmit sem változott, nem öregedett. Vedd Rooseveltet, mondja Miriam, vedd Nixont, Cartert — látni lehetett, hogy a feszültség, a stressz, a felelősségérzet hogyan mélyítette el ráncaikat, változtatta meg alakjukat. Reagan viszont? — mindig ugyanolyan kiegyensúlyozott és elégedett. Őhozzá egyszerűen nem jut el semmi! Ahhoz, hogy a vég igazán azzá váljon, a vég általános tudatának is ki kell alakulnia, és meg kell születnie annak az erőnek is, mely a régi rendnek megadja a kegyelemdöfést. Csak ha együtt van ez a három tényező — vagyis a létező rend előrehaladott entrópiája, e rend agóniáját hirdető általános meggyőződés és a régi rend helyére lépni kész erő — akkor következhet be a megrázkódtatás és a változás. Az embernek az a képessége, hogy teljes, önellátó, zárt világokat teremthet, oda vezet, hogy különálló, egymástól elszigetelt közösségekben élhetünk anélkül, hogy másokról bármit tudnánk, hogy megismerésüket egyáltalán fontosnak tartanánk. És itt nem földrajzi távolságról van szó, mivel ezek a más világok néha egy lépésnyire vannak tőlünk, szinte hozzánk érnek. Hagyománya van annak, hogy a vezért addig szolgálják, míg sikereket arat. Amikor közeleg a vereség, beosztottjai elhagyják őt, és elmenekülnek a csatatérről. Ügy vélik, hogy az ilyen magatartás erkölcsös. 45
