Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Tóth István: Szólnak a várbeli harangok; Napforduló (versek)
Tóth István Szólnak a várbeli harangok Fülöp Dénesnek jóbarátsággal Szólnak a várbeli harangok: valami bennünk megriad, akár évezredes tüzek, akár az időtlen vizek legvégső veszélye miatt. Szólnak a várbeli harangok: valami roppant arctalan, világnyi veszély fenyeget; szürke-hadállású egek szedik szét a körvonalam. Szólnak a várbeli harangok: mint első-utolsó napon, most nem él bennünk semmi más, csak ez a harangkondulás — a meglendült sokadalom. Szólnak a várbeli harangok: jövünk a völgyekből elő; benépesült dombok felett a csonka lelkiismeret zihál, akár egy féltüdő. Szólnak a várbeli harangok: szemünket kipányvázza még a felboly dúlt látóhatár, de lábunk ivében ma már szegények könnyűsége lép. Szólnak a várbeli harangok, mint egy idegen csillagon: aki ily csendben menetel, attól egy szót sem vehet el kihallgatás vagy tilalom. Szóljatok várbeli harangok, hogy megtarthassa így a szem a csendre felirt árnyakat, és semmiféle vád alatt ne törölje le senki sem. 3
