Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Keresztury Dezső: Tükör nélkül; Mi jön? (versek)
Keresztury Dezső Tükör nélkül (Szántó Tibornak) Nem nézek már tükörbe rég. Minek?! Borotvám gép; a nyakkendőimet megköti feleségem: — nem is lennék nélküle már csak szineváltó emlék. Mért nézzem hát a meszes csontokat födő félbéna húst, tört homlokot, az alakot, mely torzképe magának, föl-fölhorgad s keserűn vissza-bágyad, lángoszlopból lett láncon lengő bója, nyűvi a viz, szél, kor eróziója. Hunyt szemmel néha még összerakom régi valóm, s gondolat, fogalom lesz mi élet volt, forrón buzgó érzés: álomban szőtt arc, fájó visszanézés. Mintha szürke esőfüggönyön át rémlenék föl arcod nyers ifjúság, a férfikor sok fájó-boldog képe villanófényben fűződik füzérbe, fölgomolyog s visszavész a homályba Hermész mosolya, Yorick koponyája: arc arcra vetül, mintha röntgenképek védnék a törmelékben az egészet, az erőt, szerkezetet, célt, okot, az értelmet, mely világradobott; — s el kell fogadnunk: ennyi voltam én: hullámgyürű ég-tükör víz színén. Mi jön? A magban benn a csíra, csirában a gyökér, az ág, a génekben meg van írva, hogyan nő fű, fa, virág; 1
