Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szávai Géza: Aréna III. Csobbanás
időközben amúgy is kiutat talált (arra az esetre, ha mégis két fekete kavics lenne a zsákban), a számonkérés kockázatának vállalása nem is volt szükséges. Szóval, egy művész lélektanilag hitelesebbé tehetné a képletet. De a történet lényege változatlan maradna. Amit én így fogalmaznék meg: a gondolkodás esélyei — a homokon. Avagy lehet-e várat építeni a homokon? — hogy a tudós és költői kérdést ismét idézzem. Mert a válasz is érdekes: „Várat nem, de felvonulási épületet igen. Hiba azonban, ha a homokot sziklának, és_a felvonulási épületet várnak tekintjük.” Helyes (kvázi tudományosan). És érzékletes (kvázi művészien). Az uzsorás várat épített, melyet az újszerűén gondolkodó lány lerombolt. A kis novellával a tudós bizonyította, amit bizonyítani akart. Most pedig gondolkodjunk mi is: egyszerre tudományos és művészi megoldásokat keresve a szituációra. (Tehát kizárt az efféle „művészkedés”: útközben rablók támadták meg a kis csoportot, elvették az uzsorás pénzeszsákját, s még jól meg is rugdosták a tulajdonost, hogy talpig rablókkal mer csúfolódni: két kaviccsal szúrná ki a szemüket, vagy: jelentkezik egy barát, s kölcsönt nyújt az apának ... Nem, nem, ne művészkedjünk, a helyzetet el kell fogadni.) A kis novella tudományos tanulságából is elsikkadt egy mozzanat: a kiúttalanságot nem fogadja el a gondolkodás; mert ez — emberi helyzetekben — méltatlan. Embertelen. A gondolkodás tehát — méltó — kiútkeresés. Ez érvényes apára, lányra, uzsorásra egyaránt. Mi több: az uzsorás gondolkodik a legmélyebben. Ő kínál kiutat, esélyt a feketefehér kavicsok valószínűség-játékával. Miközben építi a szükségszerűség várát (mindenképpen feketét húzzon a lány . . .) A lány is felépíti a maga logikai várát. Az uzsorás marad a fekete kaviccsal. A lány nyert. Övé az elemző tudós szimpátiája is, aki itt, a kiutat megtaláló lány győzelmével zárja a történetet. . . . Bizonyítottnak tekinthető, hogy bizonyos érzelmi elfogultság akadályozta a tudóst a gondolat végiggondolásában. Mert a történemek nem feltétlenül itt és így kell végződnie. Ajándékozzuk csak meg rokonszenvünkkel az uzsorást! Egy kis beleéléssel talán sikerül. (Öregember és nagyon szereti a lányt. Javát akarja, okosan győzi: keveset élek, mindenem neked marad, fiatalon, szépen, gazdagon várhatod a nagy szerelmet aki/ami eddig még úgysem jelentkezett, s különben is csak felkészíthet fogadására egy öregember utolsó, mély, érett érzelme, én, a vén kecske is jóllakom, te is megmaradsz a majdan biztosan beköszöntő nagy szerelemnek, óh, gyönyörű káposztám, ésatöbbi, ésatöbbi, művészkedésből ennyi is elég.) Ha nagyon akarjuk, hogy az öreg nyerjen, találunk megoldást. Keressük tehát neki a kiutat. Beteszi a vén uzsorás a két fekete kavicsot a zsákba. A lány csak feketét húzhat. De az uzsorás értelmes ember, megpillanthatja a lány várát, és eszébe juthat: „ha ő eldobja a kavicsot, ellenőrizhetetlenül fekete kavics marad a zsákomban.” Ezért elhatározza, hogy megelőzi a lányt, amint az húzott, az öreg messze dobja a zsákot, melyre már nincs szükség, hiszen ott a lány kezében a fekete kavics. (Mellesleg a vénember gesztusa valahogy természetesebb: mivel figyelmünk a lányé — ejnye-bejnye! — mivel hamarabb kiesik belőle, mármint a figyelmünkből, a zsák. Ezért a zsák félrelökése nem is annyira váratlan, mint a lány — megelőzhető — kavics -elvetése.) Az öreg két várat épített, a második ezidáig — legalább ameddig e mondatot leírom — még áll. De maradjunk annál a helyzetnél, melyben még mindegyik vár (és árnyékukban a történet három szereplője) áll — a homokon. Kérdés, hogy melyik dől össze. De ez már — tudjuk — novellisztikus befejezés kérdése. Maga a helyzet nyitott, s a tanulság (bármilyen, akár tudományos, akár humán oldalról nézem) csak egy — és nem „egyik” — lehet: a kiutakhoz gondolkodás szükséges, aminek nincsenek szükségszerű és parcellázható módszerei. Abban viszont hinnünk kell, hogy — a gondolkodás — egységes; mint mondjuk látványként a homok, melyen épp várat épít egy lány, egy tönkrement apa meg egy öreg uzsorás. És kezdődik vagy folytatódik a történet a kiútkeresésről. 76
