Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Kabdebó Tamás: Tariménes utazásai
lenni, de a párkák elrágták szándékának fonalát. Hát csak úszott, úszott a pécsi tavakban, a Herman-tóban pedig, hol őskori csukák lódultak, engedély nélkül pecált. Horgára apró karikakeszegek akadtak. Augusztus húszadika a dómtéren az újjáéledő magyar demokrácia bimbait virítgatta, mely a háború utáni bimbódzó magyar demokráciára emlékeztette Tariménest. Fél füllel világvevő zsebrádióján a miniszterelnök bizakodó szavait hallgatta, másik fülével a püspök hangjára figyelt. Ma két füllel két hangot hallhat az ember, két lábbal két temetésre is elmehet, mindent szabad, amit II. József császár vagy Nagymihály elrendel, megenged. Fel kell világosodni!, mondá a minap, és mondogatja váltig, s hacsak halálos ágyán vissza nem vonja rendeletéit, beata Ungheria fel is világosodik majd. Non malmenare! Pécsett két törökfürdő vagyon, bár szegény öreg Szulejmánnak még tevebőrből varrt kádban kellett fürödnie Sziget alatt, míg el nem vitte a kaszás. Tariménes elmerengett: „Kosztolányi szerint legszebb szavaink török eredetűek — vér, gyöngy, alma; a török kultúra maradandóan beépült az egykor nyugatorientációs Magyarország testébe-lelkébe. Szeretném megérni az időt” — mormogta a bajusza alatt — „amikor majd nosztalgiával emlegethetik unokáink a davajt, a pufajkát és a szocsolát.” Egyelőre azonban megnyugodva vette tudomásul, hogy a Szentatya mindent tud — Pius pápa is tudta, hogy irtják a zsidókat — hogy az MSZMP nem is ateista párt és hogy a miniszterelnök nem engedi, sőt, majd a felelős országgyűlés nem szavazza meg, hogy idegen csapatok bejöhessenek hazánkba. Mert akkor puszta öklével... A téren, e 172 000 lakosú városban kb. 1700 ember hallgatta a püspök beszédét, énekelte el az István Királyt, a Boldogasszony Anyánkat, a Himnuszt és a Szózatot. Miért ilyen kevés? Talán azért, mert a Szózat parancsa: itt élned, halnod kell nem parancs már, hanem történelmi ereklye. Amióta az egykori szentistváni Magyarország földjének kétharmada cseh—román—jugoszláv földre emigrált, anélkül, hogy lakosai kiléptek volna saját házuk küszöbén, azóta Vörösmarty ezen szavai csak érzelmi töltetüket őrizték meg, egyébként érvényüket vesztették. Szigetvár Serini korában három szigetből állt, melyeket körülfolyt a természetesen és mesterségesen elmocsarasított Almás-patak. A mai nyári városnak is három központja van: a gyógyfürdő, mellette a labdarúgópályával, a dzsámiból barokká varázsolt templom, szomszédságában a Zrinskyek oroszlányjával, és a vár. Romjaiban is magasztos — gondolta volt 1821-ben Vörösmarty Mihály, aki Perczeléknél nevelősködött, Etelkába volt szerelmes, és csak az egyik Perczel fiút, Mórt nyerte meg a magyar függetlenség ügyének. A másik Perczel aulikus maradt, mint a másik Eörsi, a másik Baradlay, a másik Sík. Zrínyi Petár is lelki válságba került volna, ha történetesen Kossuth és Jellasich kortársának születik. Az Adriánszkoga Mora Syrena Groff Zrinsky Petár általi horvát nyelvű fordítása annak az eposznak, amelyet a magyar költő Zrínyi írt, tulajdon testvérbáttya, „ki kereszténységnek viselé paisát”. Ősüket, a várvédőt sem zavarta természetes kétnyelvűségében a hungarocentrizmus, sem pedig a körülötte összefonódó kultúrák sokrétűsége. Idén vagyon háromszáz esztendeje annak, hogy az 1566-ban felgyújtott és elfoglalt várat felszabadították. Rövidesen a városközépi dzsámit is átépíthették a lelkes jezsuiták, kik Altdorfer Istvánnal festtették meg a mennyezeti freskón trónoló Úristent, ki lám, a Balkánig űzte a törököt. Ám szemben a templommal állt enyingi Török Bálintnak, a kor Maléterjének a háza. Egymásnak bólintanak itt, aztán fejüket csóválják a századok. A várban bolyongva Tariménes megkereste a nevükről ismert elesett magyar vitézek listáján ősének Dely Györgynek a nevét. (Lám ő nem disszidált Bécsbe a török szablyája elől.) Fölidézte Vörösmarty szavait: „Honfi ha fellépendsz düledék várára Szigetnek Sírva ne említs szót sajnos eleste felől. Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak, Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.” Debreczin egy körczikkelye. 1954-ben a hadseregbajnokságon, búvárúszásban indult a nagyerdei uszodában Tariménes, majd egy negyedszázaddal ennekutána az uszoda meg70
