Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak

nak egyike, hanem valamennyi társadalmi tényező összehangolt tevékenysége az egyén, az emberi alapsejtek és az egész nép életének jobbátétele céljából. Az igazságosság és szolidaritás elvéből kiindulva olyan szociálpolitikáért szállunk síkra, amely kivétel nélkül mindenkinek alapvető szociális életszinvonalat biztosít egészségügyi, oktatási, társadalom- biztosítási és egyéb szükségleteinek tekintetében. Külön figyelmet szándékozunk szentelni azoknak, akik átmenetileg vagy tartósan külön segélyre szorulnak. Ezzel kapcsolatban síkraszállunk:

— az egészség-, rokkant- és nyugdíjbiztosítás általános helyzetének javításáért;

— a munkanélküliek segélyezéséért;

— a többgyermekes anyák nem fizetett munkájának kedvezőbb értékeléséért;

— a testi és lelki fogyatékosokkal, valamint a magányosokkal és aggokkal szembeni fokozottabb gondviseléséért a szociális szervek részéről;

— az önkéntes jótékonykodás támogatásáért, ideértve a katolikus egyházat és más egyházakat is;

— az igazságos lakáspolitikáért;

— sikeres küzdelemért az alkoholizmus, a kábítószer-élvezés és a függőség egyéb formái ellen, mind a megelőzésben, mind a gyógyításban.”19

Nem véletlen, hogy egyes, főként szlovén alternatív szervezetek programjában külön hagsúllyal szerepel az úgynevezett szociális állam fogalma. Az embereknek egyrészt valóban elegük van már a proklamált, pártbeszámolókban és -határozatokban csuda jól hangzó, ám a valóságban afféle afrikai szintű szociális gondoskodásból, másrészt viszont (jogosan) félnek a sokat emlegetett (olykor, ha kellett, mumusként is) piaci farkastörvényektől, attól, hogy szociális hagyományokkal nemigen rendelkező, ugyanakkor alaposan lerongyolódott társadalmunk az új, kíméletlenebb (értsd: fegyelmezettebb, szigorúbb) gazdasági körülmények között a szegényekért ugyan az utolsó ingét is kész odaadni de átgondolt szociális politikát következetesen végrehajtani képtelen lesz. Államilag, törvényekkel szavatolt, kötelező érvényű, számonkérhető és ellenőrizhető szociálpolitikát követelnek tehát.

Utaltam már szociális rendszerünk kasztjellegére. Míg a munkaviszonyban levők szociális biztonsága úgy ahogy szavatolva van, a tanulmányaikat befejezett, de álláshoz még nem jutott fiatalok, a munkanélküliek, a hátrányos helyzetűek és a nyugdíjasok egyértelműen alacsonyabb rendű polgárok, hogy ne mondjam páriák. A szociális védelem nekik szánt takarója olyan vékony és kicsiny, hogy a szerencsétlenek teljesen ki vannak szolgáltatva a legkülönbözőbb (nemcsak anyagi természetű) széljárásoknak.

Biztató, hogy a fiatalok mellett immár a nyugdíjasok is szervezkedni kezdenek jogaik védelmében. Áz alternatív paletta egyik legeredetibb színfoltja éppen a nyugdíjasok szlovéniai szervezetének, az Ősz Párducok Pártjának a programja. Nevüket az ihlette, fiogy a demokratikus választásokban most már valóban érvényre jutó szavazataik súlyát felismerve tudatosítani akarják a nyugdíjasokkal, hogy ideje nekik is kimutatniuk a foguk fehérjét. Egyéni hangú, szellemes20 programjuk, és a többi párt nyugdíjasokra vonatkozó tételei alapján röviden a következőkben foglalhatnám össze az idevágó követeléseket: emberhez méltó, európai mércével mért életszínvonal a jelenlegi és a jövőbeni nyugdíjasoknak; olyan társadalmi helyzetet kell biztosítani számukra, hogy egyenértékű és egyenjogú tagjai lehessenek közösségüknek; nyugdíjuk összegét a holtmunkájuk alapján határozzák meg az „én leróttam a magamét, te is ródd le, ami rád hárul” piaci elv szellemében, tisztességesen és méltányosan arányítva azt a munkaviszonyban levők fizetésének napi alakulásához; olyan nyugdíjalapokat kell létrehozni, amelyek nem puszta nyugdíjfolyósító szervizek lesznek, hanem a nyugdíjasok egyéb érdekeit is képviselik, önállóan gazdálkodnak vagyonukkal, fiaztatják azt és függetlenítik magukat a vállalatok folyó átutalásaitól; érvényesüljön e téren is a konkurencia; váljék lehetővé a leendő nyugdíjasoknak, hogy maguk válasszák meg a nekik megfelelő alapot, azaz biztosítót. A nyugdíj rendszeres folyósítását az állam szavatolja, melynek ennélfogva joga van felügyeletet gyakorolnia az alapok ügyvitele fölött.

48