Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Varga Imre: Egy buszban ragyogtam, Küszöbön, Néma nyelv (versek)
Varga Imre Egy buszban ragyogtam Öröktől éreztem lobogást akkor Lebegtem nyilván S hogy: Ez-Ami-Van A tűz zúgott fönt és forgott a Nagy Kör A peremről minden belém riant Ketten vagyunk mások Létünk az egyben Héjunk alól ami most kikopog örökké hangzott s lám most visszanyertem Képessé lettem rá hogy hallhatok Egy buszban ragyogtam s bennem most az ragyog Testből érzésbe s gördül gondolatba És így már soha nem férek magamba A szó zengését hallom meg hallatom A természet benne ég és lángja fog Szívemben helye Ott volt volt egy atom Küszöbön Micsoda küszöb ez amire ráléptem Pikkelyes hideg még s nyálkás a lélek kúszik arra hol tompábbak az élek Sötétség ráterjed Hiány lesz a képben Sejtelmek Valami fölcikkan és nyihog Megloccsan neve-nincs Amonnan másik Károgás Szurokfény átcsorog s rásik- lik a térre zörej S már csontom érzi hogy valami elégett s valami szétrebben s nyilván már itt készül ebben a rétegben Elrejti ami még csak sejlik ide Nem ismer s még én is csak öt tétovázom Szó rá egy sem illik s ettől újra fázom Egy kép villog a küszöb fölött ki s be 35
