Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Németh László: Szigligeti napló (1954. febr. 25.)
szinte elviselhetetlenné váltak, a szédülés átmenetileg ágyhoz kötötte. Ilyen előzmények után, a pihenés és gyógyulás reményével utazott el az írószövetség Szigligeten lévő alkotóházába, még február folyamán. Szigligeten reményeiben csalódott. Sem a fűthetetlen szoba, sem a környezet, sem a kényszerű társaság nem bizonyult szerencsés miliőnek — és mindehhez hozzájárult még, hogy a magával vitt forditói munkája sem haladt kielégítően. Mindezek ismeretében kell olvasnunk a Németh László-i hagyatékból nemrég előkerült egyik munkafüzet drámai sorait. * Amint az a napló soraiból is időnként elővillan, Németh Lászlót a Galilei-ügy Szigligeten is változatlan súllyal foglalkoztatta. Töprengéseinek eredményeként végül is visszakérte a Nemzeti Színháztól a dráma kéziratát még a bemutató előtt. Végső elhatározását — az őt ért vádaskodásokon túl — a következő két levélrészlet magyarázza meg. Az egyiket Németh László Szigligetről 1954. március 6-án Benedek Andrásnak, a Nemzeti Színház dramaturgjának írta, aki egyébként már a darab írása közben dramaturgiai tanácsaival segítette őt. „Castelliből, aki (ahogy most mondják) pozitív alak volt idáig, negatív figurát kell csinálnom. Amit én úgy fordítok le magamnak, hogy a tizenkét papi ruhát hordó szereplő közül egy-nek sem szabad rokonszenvesnek maradnia . .. akármennyire szeretném, ha darabom megjelenne (s a jóhiszemű emberek szemében egy kicsit megvédene), inkább erről az elégtételről is lemondok, mint hogy ebbe a változtatásba belemenjek.” Elhatározásához hű maradt, hiába volt Benedek András 1954. március 10-én keltezett válaszlevele: „A Castelli-kérdés jelentőségét — úgy érzem — mindketten eltúlozzátok. Ha Major4 helyében lennék, nem ragaszkodnék a megváltoztatáshoz, ha a te helyedben, nem zárkóznék ilyen mereven el előle.” Mindenesetre a bemutató akkor elmaradt, és csak 1956. október 20-án került rá sor. Németh László későbbi életrajzi írásában többek között így emlékszik vissza a Galilei dráma körüli eseményeknek vele kapcsolatos mozzanataira: „nem akartam egy ,antikleri- kális’ darab csomagolásában egy rendszerellenes darabot beadni.”5 Máshol ez olvasható: „a betegségemet megelőző félévben egyik drámám bemutatója olyan helyzetbe hozott, amely kevéssel volt kedvezőbb, mint a pör, amely hősömet a tudományos világnak is hősévé tette.”6 Gondolom, nem tűnik túlzásnak az a vélemény, hogy a Galilei-ügy egyik építőköve lett annak a hipertóniái betegségnek, amelyet a Szigligeti napló sejtéseinek igazolásaként — pontosan egy hónap múlva Németh Lászlónál diagnosztizáltak. Végezetül néhány szót érdemes ejteni magáról a munkafüzetről is, amelyben a Szigligeti napló fellelhető volt. A Németh László-i hagyatékban talált füzetek közül talán a legrosz- szabb állapotban lévő, középnagyságú, szürkefedeles füzet címoldalán a következő felirat olvasható: „Nyelv, fordítás. Fordítói jegyzetek 1952—54 közt. Galilei. Szigligeti napló 1954 febr. 25.” Erre a munkafüzetre is érvényes az a megállapítás, hogy Németh László bejegyzéseinek sorrendje nem ragaszkodott az időbeliséghez, vagyis az adott füzetben oldalakat kihagyva, különböző időben, különböző témákról készített feljegyzéseket. így történt ebben az esetben is, amikor a Galilei drámával kapcsolatos, mintegy nyolcoldalas bejegyzéseket megelőzik a dráma elkészülte (1953 nyara) után írt Szigligeti napló (1954. febr. 25.) sorai. Jegyzetek: [1] Móricz Zsigmond 1942. szeptember 4-én hirtelen, néhány napi eszméletlenség után agyvérzésben halt meg. [2] Az ötvenes években az országban még csak a debreceni nagyerdei krematóriumban végeztek hamvasztást. Az ország minden részéből oda szállították hamvasztás céljából a halottakat. 4
