Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Kovács István: A lengyel légió a tavaszi hadjáratban
történelem legszebb tavaszát lobbantották virágba. Színei máig sem fakultak ki emlékezetünkből. Március 30-án Klapka György, aki még mindig csak ezredes volt, beterjesztette haditervét az új fővezérnek, Görgey Artúrnak. Az utóbbinak Damjanich intézte el a kinevezést. Némileg a reá jellemző eredeti módon: az értelmetlen nagykőrösi felvonulás kapcsán úgy összeszólalkozott régi ellenfelével, Vetter Antallal, hogy az epeömlést kapott és ágynak dőlt. Az I. hadtest parancsnokának terve szerint a magyar hadsereg egy kisebb része tüntetőleg Hatvan felé vonul, míg a főerő Jászberényen keresztül gyors menettel átkarolja az osztrák sereg jobb szárnyát és lehetőleg annak hátába kerül. A szembenálló osztrák és magyar főhadsereg nagyjából egyenlő erőt képviselt. A négy hadtestből álló, s a tartalékkal együtt 50 000 embert számláló magyar főhadsereghez tartozó légió 700 főt tett ki, vagyis az összlétszám nem egészen másfél százalékát. A lengyelek számbeli súlya csekély volt, ezért állandó bravúrokat kellett végrehajtaniuk ahhoz, hogy a figyelem homlokterében maradjanak. A légió harcai, újaradi és tarcali szereplése döntő jelentőséggel bírt, s Szolnoknál is befolyásolta a csata egy bizonyos fázisának alakulását. Időközben azonban jelentősen megerősödött, megedződött a honvédsereg, zászlóaljai fölnőttek a feladatokhoz. A légió fokozatosan módosuló helyzete egy kilencvenegy évvel későbbi hosszú csatára emlékeztet. Ebben is meghatározó szerepet játszottak a lengyelek. A második világháború egy fontos eseménysorára gondolunk: az 1940. augusztus 8-tól október 31-ig tartó angliai légicsatára. Ekkor öt lengyel vadászrepülő-osztály harcolt a brit királyi légierő kötelékében. A csatának akadtak olyan hetei,amikor minden nyolcadik pilóta lengyel volt. A megsemmisített német gépek több mint tizenkét százalékát lengyelek lőtték le. A későbbi évek során, az Egyesült Államok hadbalépésével és Nagy-Britannia légierejének gyors ütemű fejlesztésével a lengyeleknek e két szövetségeshez viszonyított számaránya fokozatosan csökkent, s 1945 tavaszán már az egy százalékot sem érte el. 1940 agusztusában és koraőszén az angolok számára majdhogynem élet és halál kérdése volt a lengyelországi és franciaországi hadjáratban nagy harci tapasztalatra szert tett lengyel vadászrepülők részvétele. A brit rádióadók az ő dicséretüket zengték, az újságok tetteik leírásaitól hemzsegtek. 1945 tavaszán már nem volt szükség rájuk, éppen ezért alig esett róluk szó. A tavaszi hadjáratban a lengyel légió a magyar haderő legkiválóbb hadosztályába nyert beosztást. E hadosztálynak, amely döntő szerepet játszott a nagy győzelmek kivívásában, parancsnoka Józef Wysocki. A lengyel zászlóalj a 60. (Wasa) gyalogezred III. zászlóaljával és 42. honvédzászlóaljjal együtt Czillich Ede dandárába került, a másik, Leiningen által vezetett dandárban a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred III. zászlóalja és a 3. honvédzászlóalj harcolt. A hadosztályt a 3. huszárezred hat százada és a lengyel dzsidásszázad egészítette ki. Mivel a döntést a bekövetkező csatákban a lengyel zászlóalj már nem csikarhatta ki egyedül, az emlékezet felvevő és rekonstruáló kameráit sem kell ráállítanunk, hogy kései dokumentumfilmet készítsünk róla. De helytállásáról és tagjairól azért villantsunk fel rövidebb-hosszabb közelképet. 1849. április 2. Schlik hadteste, amely az előző napon végrehajtott erőszakos kémszemle során már összecsapott Poeltenberg Ernő ezredes hadosztályával, a délelőtt folyamán Hatvant kisebb csapatokban elhagyva ismét megtámadja Gáspár András ezredest, akire Görgey, miután „ideiglenes” fővezérré kinevezték, a VII. hadtest ott lévő két hadosztályát bízta. Schilk, mint állítólag környezetének kijelentette, „nyúlvadászatra” indult. Görgey azonban minden eshetőségre körültekintően felkészült; tudatta Gáspárral, hogy segítségére fog sietni a III. hadtestből Czillich dandára. Wysocki, a hadosztályparancsnok, miután Leiningen dandárát is Hatvanba rendeli, Czillichhel tart. Késő délután érkeznek a város közelébe. A közeli dombról belátni a csatateret. Grochowalski őrnagy az ide-oda hullámzó csapatokat szemléli távcsövén. Amikor megkérdik tőle, mit látni, szokása szerint azt feleli: osztrákokat. Az ezt követő kérdés 71
